Szó sincs rasszizmusról. Ezt a goromba frátert, ezt kedves szurkolójának, sőt, családtagjának” - ahogy Rieb György FTC klubelnök fogalmazott - jól behúzó Ndjodot első meccsén nem azért dobálták meg banánnal, mert bőrszíne fekete. Hanem azért, mert rossz focista. Az első pillanatban tudták róla. Csak rá kellett nézni.

Banán is véletlenül volt a szurkolóknál. Elvégre az ember egy zacskó banánnal megy a mérkőzésre. Hátha megéhezik közben.

Dobálnak itt mindent. Petárdát. Sörös dobozt. Ásványvizes flakont. Tojást.  Felszakított üléseket. Műanyag székeket. Köveket. Letört vaskorlátok darabjait. De - hála istennek - nem vagyunk egyedül a világban. Gazdagabb országokban kiürült whiskys üvegeket hajigálnak. Hollandiában vécépapírt. Fel is gyújtották a Groningen-Ajax meccsen a lelátót. A Sheffield United pedig a pályán landolt lufik miatt kapott gólt a Manchester Citytől. Hasra esett az egyikben egy védő.

Valljuk be ez már valamiféle kreativitás.

Mi magyarok pedig, igen kreatív nemzet vagyunk. Hiszen a mieink találták fel az atombombát is. Nagyjából.

Látszanak jó kezdeményezések. Lipcseit például a Pécs elleni meccsen - anno - kockacukorral dobálták meg.

De ez nem elég. Gondolkodni kellene a magyar stadionok hajigálás-kultúrájának fejlesztésén. Remek adottságaink vannak. Ott van például a paradicsom. Messze repül, széttoccsan, piros nyomot hagy. De bedobálhatnánk egy teljes lecsót is. Előbb a hagymát, aztán a paprikát, végül pedig, a paradicsomot. Az erős paprikát, sajnos csak zacskóban lehet a nézőtérre vágni, gyengén repül. S ne feledkezzünk meg a sóról. Műanyag zacskóban jó messze dobható, nagyot is üt, ráadásul később a megdagadt arcot borogatni lehet vele.

De vannak más értékeink is. Ott van például a Szentkirályi ásványvíz. Most Figo reklámozza. Mi lenne, ha teljes palackokat dobálnánk a játékérre. Lehetne belőle inni a szomjazó játékosoknak.

Na, és a zacskós tej? Magyar specialitás, és már a levegőben folyik, szép fehér üstökös-farkat húz maga mögött. Fekete játékos bőrszíne is (bárcsak pillanatokra) megváltozik tőle.

De szép jövőt jósolok a Túró Rudinak is. A Pöttyös az igazi, ugyebár. Igazi hungarikum.

Szóval barátaim, hatalmas jövő jósolok a magyar dobálás-kultúrának. Ráadásul pedig, hol van az a biztonsági őr, aki kifogást emelhetne egy szatyornyi lecsóalapanyag, vagy a Túró Rudi ellen. Elvégre a normális ember bevásárol, mielőtt meccsre megy. Tudjuk ezt már a banán esetében is.