Annyira jó lenne felfedezni, hogy mit is játszik a magyar válogatott. Pintér nagy stratégaként érkezett. Összetartást hirdetett, hogy az általa kitalált (vagy általa olvasott) új játékrendszert minden kerettag elsajátíthassa. Annak érdekében, hogy bárki is kerül a csapatba, azonnal megtalálja a helyét és szerepét.

Tolódás lesz, területszűkítés, a csapatrészek közelítése egymáshoz, azonnali visszatámadás...

Három nemzetközi meccset játszott a Pintér-csapat. A három mérkőzés közös jellemzője, hogy a szövetségi kapitány hozzáértése egyre inkább nyilvánvaló. Tolódunk. El. A focitól. Futball-közvetítések előtt rendszeresen ad a tévé egy bankreklámot. Ezen egy izgatott és kétségbeesett pásztor hadonászik, tapsol, és megpróbálja a domboldalon kóricáló birkáit valamiféle alakzatba rendezni. A reklám végére ez sikerül. A birkák 4-2-4-es formában legelésznek. 

A magyar válogatott esetében csak az izgatott, kétségbeesett, indulatos pásztor marad a műsor végére. A birkák meg szanaszét futkosnak. 

Ott van például Dzsudzsák Balázs. És Lovrencsics Gergő. Tudnak focizni? Tudnak. Bebizonyították másutt. Pintér posztra cserél. Dzsudzsák le, Lovrencsics be. Erre mi történik? Gergő baloldali támadó középpályás helyett jobboldali védekező középpályást játszik, sokszor ő az utolsó ember a saját tizenhatosunkon. A Nemzeti Sport előzetes összeállítást közölt az albán meccs előtt (honnan vette? az ujjából szopta Sinkovics Gábor?). Ez elég bíztatónak tünt. Dzsudzsák az egyik szélen, Lovrencsics a másikon. A tehetséges fiatal Kalmár Zsolt középen irányítóként. Plusz két csatár. Rudolf, Futács. A két csatárból egy lett. A pályára lépő alakzat (Stieber, Hefler, Pátkai) úgy fest, még bemutatva sincsenek egymásnak.

Játékrendszer-e az, hogy Lipták (vagy bármely más védő) negyvenméteres passzal megpróbáltja Dudzsák lábát eltalálni? Hogy a "világverő" albánok ellentámadását úgy akadályozzuk meg, hogy fölrúgjuk őket? Hogy a labdát végre megkapó támadónk addig cselez, amíg ki nem kerül az alapvonalon túlra? Hogy egyetlen esélyünk az, ha a bíró legalább egyszer befújja a tizenegyest, ha négyszer-ötször hasra esünk a büntető-területen belül?

A három mérkőzés mérlege a következő. Van egy kapitányunk, akinek van: indulata, önteltsége, rejtélyes támogatottsága. Nincs: taktikája, elképzelése, koncepciója, bátorsága.

Nem a játékosokkal van baj. Nézzük mit csinált Thomas Doll ugyanazokkal a focistákkal a Fradiból. És mit csinált (ellenpéldaként) José Gomes a Videotonból...

S ha már az NBI-nél tartunk: a szerdai magyar válogatottat a Szombathelyi Haladás (tiszta magyar) 4:0-ra verné.