Már 25 éves. Elért a futball felnőttkorába. Mit tud felmutatni Nikházi Márk?

Semmit. Illetve azt, hogy csúszik lefele.

U17: válogatott. U:19: válogatott.

MTK felnőtt csapata: 2008.

Továbbadják a Diósgyőrnek: 2013.

2014: Kölcsönadják a Dunaújvárosnak. Most ott focizik.

Nincsenek háttér információim. Mit csinál? Iszik? Éjszakázik? Kábszerezik edzést helyett? Miért ez a lefelé tendáló karrier?

Mert nézem a pénteki "rangadót". Az alsóház két csapatának, a Dunaújvárosnak és a Honvédnak a mérkőzését. Persze tévén, ki a csuda akar ilyen hidegben Dunaújvárosba utazni?

Nikházit nézni élmény. Cseleit, kiugratásait figyelni nagyszerű. Taktikai érzékét csak csodálni lehet. Jól bánik a labdával. Gyors, okos, rafinált. Szemfüles. Mindent tud a labdával. Lát a pályán.

Azt nem értem, hol siklik félre egy ilyen tehetség karrierje. Miért nincs valamiféle profi tehetséggondozás. Így lesz Radóval? Így lesz a többi tehetséggel? Ha nem mennek külföldre, itt elvesznek? Nem is azt mondom, ami szokás: beleszürkülnek a mezőnybe... Nem szürkülnek bele. Csak szép lassan részévé válnak a rendszernek. És beleöregszenek. Mint Kanta Józsi. Az egyik legjobb magyar labdarúgó...

Vannak értékeink. Csak éppen nem gondozzuk őket.

Talán hazai ügynökök kellenének. A labdarúgásnak olyan kisvállalkozói, akik nemcsak külföldre árusítják a focistákat, hanem idehaza is gondozzák őket. (S ha már a mai napnál tartunk: Orosz Márk a Dunaújvárosban, Hollender a Honvédban ugyancsak ebben a foci-cipőben jár).