Köszönjük törökök! Ha Selcuk Inan nem rúg gólt a 89. percben Izlandnak, akkor legjobb csoport-harmadikként hűvös távolságtartással figyeltük volna az Európa-bajnokság pótselejtezőit, és tulajdonképpen fogalmunk se lenne mit, is ér a mostani válogatott. De Inan berúgta, mi pedig átkoztuk a balsorsot, hogy egyetlen perc kellett volna csak. És bejutunk az Európa-bajnokságon a nagyok közé. Egyetlen nyamvadt kis perc. Ez is csak velünk fordulhat elő. Mert a balsorsa nemcsak régen tép. Hanem most is.

Szóval egy perc helyett jött két meccs.

És a többit már tudjuk.

Ha nincs a pótselejtező, akkor nem tudjuk meg, hogy kétszer egymás után képesek vagyunk legyőzni Norvégiát.

Ha nincs pótselejtező, akkor nem tudjuk meg, hogy Bernd Storck már-már Dárdai-szintű taktikus és szövetségi kapitány.

Ha nincs pótselejtező, akkor egy Kleinheisler László nevű fiatalember még mindig a Videoton háromban focizik.

Egy Priskin Tamás nem jön rá, hogy ő nemcsak Szlovákiában képes gólt vágni.

Egy Dzsudzsák Balázs nem ébred rá, mi is a feladata egy csapatkapitánynak.

Ha nincs pótselejtező, akkor nem ismerjük meg a magyar válogatott örömtáncát az öltözőben.

Akkor nem talál újra egymásra néző és csapat.

Ha nincs pótselejtező talán nem tanuljuk meg soha, hogy a mérkőzéseket nem megúszni kell. Hanem meg kell nyerni őket.

Nézzünk csak egy kicsit körül Európában. A hollandok ugye kizuhantak, ahogy a görögök is eltűntek a süllyesztőben. No meg a pótselejtezők vesztesei a dánok, a szlovénok, a bosnyákok - és a norvégok. Papírunk is van arról, hogy olyan erősek vagyunk (harmadik kalap a decemberi sorsolásnál), mint a csehek, a svédek, a lengyelek, a románok és a szlovákok.

Aki látta (hála a tévének) a svéd-dán, ukrán-szlovén, az ír-bosnyák meccseket, az megállapíthatta, hogy az egy-két nappal korábbi magyar csapat nem lenne esélytelen a győztesek ellen sem. Mert a mienk JÓ CSAPAT!

Ja, és köszönjük meg az észak-íreknek is, hogy egy éve, a selejtező első meccsén elporoltak bennünket Budapesten. Különben még mindig Pintér Attila lenne a szövetségi kapitány, és bús magyarként most azzal vigasztalnánk magunkat, hogy egyszer, egy távoli galaxison, majd a messzi jövőben lesz magyar válogatott...

Hajrá, magyarok!