Délelőtt K. Gyula őrnagy és futballbíró állt a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa előtt, mert már korábban beismerte, hogy elcsalt két mérkőzést, mert megvesztegette a fogadási csalásra szakosodott bűnszervezet. Délután a Szpari-Loki meccset nézem. Ez a délelőtti tárgyalás megteszi a hatását a meccs-nézésre. Meg ez az egész ügy. Hogy kiderült: a házi őrizetben lévő főcsalók még kényszer-fogságuk idején, otthonról is bírták manipulálni a meccseket. Ehhez mindenekelőtt egy játékvezetőt kellett megvenniük.

Szívemhez nem áll közel a Nyíregyháza, de a Debrecen sem. Így viszont az érdektelen közömbösök nyugalmával nézem az eseményeket.

Meg némi gyanakvással.

Mert éppen az ilyen kupameccsek érdeklik rendkívül mértékben a fogadási-bűnszövetkezetet. Első mérkőzés. Lesz egy újabb találkozó. Még nem dől el semmi. Lehet 1:0, 0:1, 0:0, 1:1, 2:1, 1:2, stb. Ki tudja mi a jövedelmezőbb?

Ők.

Ül az ember a tévé előtt. És úgy látja, minden rendben van. Jó kis első félidő. Egy gól ide, egy gól oda. Aztán elkapják a 16-oson belül a nyíregyházi Pölöskey Péter grabancát. Nincs tizenegyes. Belefér. Nem minden hasra esés tizenegyes. Elzavarnak egy nyíregyházi edzőt a kispadról. Ez is rendben van, mit kajabál, gesztikulál?

Peregnek a percek. Már csak 10 perc van hátra, a 90-ből. Egy Rubus nevű nyíregyházi megkapja második sárga lapját, mehet kifelé. (A karosszékből megállapíthatatlan, ki volt a szabálytalan: ő, vagy a debreceni, vagy egyik sem). Tíz emberrel küzd a Szpari. A nézői lélektan szerint elkezdek szurkolni nekik, hogy kibírják, kihúzzák döntetlenre. Már csak 5 perc. Már csak 3. Már csak egy. Ilyenkor szokás felmutatni a tartalék bírónak a hosszabbítás idejét. Hoppá! 4 perc. A nyíregyháziaknak tíz perc szenvedés helyett összesen egy negyedórát kell ember hátrányban kihúzni. Nem sikerül.

A legeslegutolsó, 94. percben a Debrecen lő egy szép gólt. A középkezdésre már nincs idő.

Valószínűleg nem történt semmi. Nincs ok a gyanakvásra.

De jó lenne - ha a csalásokkal a háttérben - a játékvezetők fejében is megfordulna, hogy nemcsak elfogulatlannak kell lenni, de annak is kell látszani.