Megvolt a főpróba. Kikaptunk, mint várható volt.

Nem döngöltek bennünket a stadion gyepébe. Talán ez is várható volt. A németek győzni akartak, nem pedig megalázni a vendégeket.

A legérdekesebb ezen a meccsen az volt, hogy a németek játszottak úgy, ahogy nekünk kellett volna. Mi pedig úgy játszottunk, ahogy a németek, csak éppen két osztállyal gyengébben.

Tökéletesen érződött, hogy Joachim Löw német kapitány pontosan ugyanolyan utasítással küldte ki a csapatát, mint Bernd Storck magyar kapitány. Német sakkozott némettel. Csak éppen Löw figurái erősebbek voltak.

Az a "pressing", az a letámadás, amit Storck gyakoroltat, s ami sikeres volt Norvégia ellen, most az első perctől megjelent Deutschland fekete-fehér együttesének a játékában. Már a magyar térfélen próbáltak (sokszor sikerrel) labdát szerezni. Izgalmas volt látni, hogyan szakították kétfelé a magyar tizenegyet. Benyomultak a védelem és a támadósor közé, s ezzel megszűnt az összeköttetés Lang Ádámék és Szalai Ádámék között. Nem lehetett passzolni, csak felívelgetni.

Szerintem az elkövetkezendő héten a magyar szakmai stábnak nem kell, hogy más dolga legyen, mint az, hogy mindennap háromszor levetíti a német-magyart, és mutogatja Storck és Möller: "Látjátok fiúk, ezt kérjük tőletek".

Egyébként a magyar védelem "elmamlaszosodott". Úgy fest mégsem olyan príma ez a Fiola-Guzmics-Lang-Kádár négyes. Nagy Ádám is egészen másként játszott a második félidőben, amikor mellette volt Gera Zoli. Dzsudzsák, Kleinheisler, Lovrencsics hajtott. Szalaival sem volt baj. Csak éppen két felhőkarcoló méretű középső hátvéddel kellett csatáznia.

Egyébként ez a "német" harcmodor, amit próbálgatunk lehet, hogy elég lesz Izland ellen. Az osztrákokkal pedig esetleg egy nagy taktikai csatára is elégséges. De "németül játszani" az a németek ellen biztosan nem elegendő.