0:4 után rutin dolog azt mondani, hogy felejtsük el, lépjünk tovább. De, ne felejtsük el! Ne felejtsük el ezt az Európa-bajnokságot!
Ez a torna, ez a 0:4 nem hasonlítható össze a korábbi válogatottak nagy vereségeivel. A hollandok elleni 1:8-al, a szovjetek elleni 0:6-al Mexikóban. Azok a csapatok széthullottak. Ennek a gárdának most Toulouse-ban a Himnuszt énekelte a nézősereg.
Ez egy jó csapat.
Nem világverő.
De jó.
Annyira jó, hogy képes egy Európa-bajnokság csoportjában az első helyen végezni. Képes Európa legjobbjaival majdnem egyenrangú ellenfélként focizni.
Most körülnéztünk a kontinensen.
Jön a világbajnoki selejtező sorozat. Egy csoportban leszünk a portugálokkal, a svájciakkal. Most már tudjuk, ők milyenek. Láttuk őket testközelből. Nem csak a statisztikák alapján kell elképzelni ezeket a válogatottakat.
Akkor, a selejtező csoportban a magyar csapatnak első helyen kell végeznie. A mostani EB alapján ennek van esélye. Úgy is mondhatjuk: most már van esélye.
Dárdai, Storck, Thomas Doll hozott Magyarországra egy fajta filozófiát. Kicsit "németek" lettünk. De megmaradtunk igazi magyarnak.
És a 0:4 miatt ne felejtsük el saját érzelmeinket se. Ne felejtsük el, milyen érzés volt az EB magyar góljainak szurkolni. Milyen lelkesedéssel figyeltük a megújuló Dzsudzsák, a fantasztikus Gera góljait. Az inaszakadtáig küzdő Szalai játékát, Nagy Ádám pontos passzait. Királyt, a legendás királyt.
Egy ország szerette meg a nemzeti tizenegyet.
Ez a csapat nem érhet véget. Még varázsolni fognak mindenféle szépet.
Utolsó kommentek