Az Európa-bajnokság elődöntőjébe három olyan csapat jutott be, amellyel a magyar válogatott egy valamiben sohasem tudna versenyezni. A bőr színében.

A francia, a portugál, a német együttesben rengeteg olyan fiatalember focizott, aki első látásra - mondjuk, ha szemben jön az utcán - nem kelt európai benyomást.

Franciaország az EB-re nevezett játékosokból simán összeállíthatna egy olyan tizenegyet, amely külső megjelenésben jobban hasonlítana Elefántcsontpartra, amellyel ugye a magyar csapat előkészítő mérkőzést játszott a Fradi pályán. De nézzük: Evra és Sagna szenegáli, Payet Reunion szülötte, Mangala kongói, Mandada a másik Kongóból, Zairéből való, Umbiti és Kante kameruni, Pogba és Koman quineai, Moussa Sissoko mali, Balise Matuidi angolai születésű francia. Ja, és van egy fehér kakukktojás: Laurent Koscielny, akinek a szülei lengyelek.

A németeknél? Mustafi albán, Özil török szülők gyermeke. Can is török származék. Khedira tunéziai bevándorlók fia, Gomez édesapja spanyol vendégmunkás volt. Leroy Sané szülei szenegáli, Boatengé pedig ghánai "migránsok".

A portugáloknál mi a helyzet? Pepe brazil, Éder és Danilo Bissau-Guineából való,Nani és Eliseu a Zöld-foki szigeteken látta meg a napvilágot, Carvalho Luandában, Angola fővárosában született. Renato Sanchez igazi portugál, de arcvonásai elárulják, hogy ébenfekete szülei voltak.

A fehér ember gyengébben focizik?

Nem. Hiszen megannyi világsztárnak világos a bőre.

De ez a három példa - és tegyük hozzá Belgiumot - arra mutat, hogy a 21. században kitágult a világ. Hatalmas előnyben van azoknak az országoknak a futballja, amelyek nagyobb merítéssel rendelkeznek. Vagy egykori gyarmatok okán, vagy csak azért mert évtizedekkel ezelőtt megnyitották a kapuikat bevándorlók, külföldi munkavállalók előtt.

Nekünk itt van a Kárpát-medence 15 millió magyarja. Belőlük kell kimazsolázni a legjobbakat.
Persze, ha azt vesszük, hogy Izlandnak 323 ezer lakosa van...