Amikor már csak 5 perc volt hátra, biztos voltam, hogy döntetlen lesz a magyar-svájci. A Dárdai- és a Storck-csapat nem kap gólt a meccs legvégén - gondoltam. Most kapott. Bedobtak taccsból egy bedobást, egy svájci belefejelt, egy másik belefejelt, egy magyar hozzáért, bepottyant. Tök hülyeség. Nem lehet ezt a mérkőzést azzal magyarázni, hogy nincs csapatunk. Hogy nincs válogatottunk. Hogy el kellene zavarni ezt az egész társaságot. Nem.

Ez a magyar válogatott van olyan jó csapat, mint a portugál-verő Svájc. Mint a magyar-verő Svájc.

Persze ez édes kevés. Nem leszünk másodikak a csoportban. Nem kerülünk ki a világbajnokságra. Át kell alakítani ezt a gárdát. De, a francba! Annyira picin múlik most már. A lemaradásunk már nem kilométeres, nem száz méteres, nem tíz méteres. Már csak centiken múlik. De még le vagyunk maradva.

Szalai Ádám (aki most a legjobb volt) azt mondta a meccs után, hogy jöjjenek a fiatalok, akik átveszik a helyünket. Igen. Jönnek a fiatalok. De ez a mérkőzés - közönség szempontból - csak arról szól: rúgtak nekünk három hülye gólt, rúgtunk két igazi foci-találatot.

Eszembe jut az előző napi U21-es meccset. A 3:3-as magyar-portugál. Gyimróton kaptunk három hülye gólt. Lőttünk három igazi találatot. Ezek a fiatalok dörömbölnek a válogatott kapuján.

Gera Zoli elsírta magát.

Igen. Az ő időszaka lejárt. És ennek a csapatnak is vége. Semmi értelme sincs erőltetni.

A VB elúszott.

De kár. A francba.

Most jók voltak a fiúk!

Sőt. Az elmúlt fél évben is jók voltak.