Mióta láttam a Fradi-Paksot (1:2), szorongva várom a Magyarország-Andorrát. A Ferencváros van annyival erősebb együttes az atomvárosénál, mint a magyar válogatott a törpe hercegségénél. És mégis zakó lett. Hazai pályán. A Groupama Aréna nézőteréről is pontosan kirajzolódott a paksi felállás. 5+5. Öt védő egy sorban. Öt középpályás előttük. Tökéletes összhangban mozogtak. Ha a hátsó sor jobbra mozgott. Az előttük lévő balra. Mint mikor a tehén rág. A két sor egymáshoz közel helyezkedett el, de ha hátul labdát szereztek, akkor meglódult előre az első ötösfogat.

A Fradi nem találta ennek ellenszerét. A széleken nem lehetett elfutni, ha egy támadó továbbjutott az első védvonalon, a második sorban biztos fellökték. Tüzelni csak huszonöt harminc méterről lehetett, de Kemenes remekül védett. A fiatal Zachán meg elmondta: utasításba kapta, hogy Bödét ne hagyja megfordulni. Mindig lökött rajta egy picit, hogy ne tudjon stabilan a labdához férni.

Ez egy meccs volt. Nem is sorsdöntő.

De most jönnek Andorra válogatott focistái.

Azt mondja az edzőjük: 5+4+1 formációban készülnek. (Ez nekem 5+5!). Azt is mondja: elvárja játékosaitól a keménységet. Bödét (vagy Szalait) nem hagyják majd megfordulni és jó nagyot taszítanak rajta, hogy ne tudjon a labdához férni.

El tudnak majd futni a szélsőink?

Nagyobb pontossággal tudunk majd tüzelni harminc méterről?

Ki tudjuk védekezni azt, ha labdavesztés után öten lódulnak meg a kapunk felé?

Storck jobban felkészíti a csapatát, mint honfitársa Doll a magáét?

Ez nemcsak egy meccs lesz. Egy döntetlennel már elúszik a vb.

Az biztos, taktikai csata lesz. Storck kapitányról azt írta címlapján a sportlap: Óvatos duhaj.

Jogos.