Az angolok és a franciák oda-vissza énekelgetnek. Igaz, kellett ehhez két terror cselekmény. 2015-ben, néhány nappal a párizsi terrortámadás után Anglia–Franciaország barátságos futballmeccset rendeztek a londoni Wembley-ben, az angolok szép gesztust tettek: a mérkőzés előtt kivetítették a francia himnusz, a Marseillaise szövegét a stadion kivetítőire, amit az angol drukkerek együtt énekeltek a vendégekkel.

Most a franciák ezt visszaadták A kedd esti Franciaország–Anglia barátságos mérkőzés előtt ugyanez ismétlődött meg fordítva, az utóbbi hetek angliai terrortámadásai miatt. A párizsi Stade de France hazai közönsége teli torokból énekelte az angol himnuszt a meccs előtt. A God Save the Queen szövegét ugyanígy a kivetítőről olvashatták a drukkerek.

Mi magyarok vajon kinek a himnuszát énekelnénk el a stadionban?

Isten őrizzen, hogy legyen rá ilyen alkalom. Ne legyen terror. De egy kis földrengés esetén. Vagy mondjuk egy árvizecske esetén…És van baleset is rendesen. Kinek jutna eszébe a fanatikusok közül, hogy a lelátón egy másik ország himnuszát – szolidaritásból – énekelgesse?

Énekelnénk mi az osztrákokkal, ha lezúdul egy gleccser Tirolban? Az olaszokkal, ha kitör a Vezúv? A horvátokkal, ha elsüllyed egy komp? A románokkal, ha lezuhan egy repülőgép? Talán a lengyelekkel, zengene együtt az hogy Jeszcze Polska nie zginęła, Kiedy my żyjemy. Co nam obca przemoc wzięła, Szablą odbierzemy. Vagyis, hogy nincs még veszve Lengyelország.

De igazából nem is a himnuszról van szó. Hanem arról, hogy miként szurkol a szurkoló. Mi van a fejében? Mi van a szívében? Nagyon jó mondásunk van erre: „Ami a szívén, az a száján.”

Az volna a magyar szurkolók többségének a szívében, ami elhagyja az ajkát?

Olyan jó lenne európai országban, európai körülmények között európai módon meccset nézni.

Persze az angolok és a franciák nsem így kezdték.

Nincs még veszve Magyarország?