De tényleg. Miért nem megy a magyar nép meccset nézni?

Vannak erre kész válaszok.

1. Mert rossz a foci.

Ez csak részben igaz. Vannak igazán jó meccsek, kiélezett csaták. A tizenkét csapatos NB1-ben minden forduló után változhat a tabella. Ki tudja megmondani, hogy a végén ki lesz a bajnok, ki esik ki? Egyébként is a foci nem pontozásos sportág. Nem kellenek szépség-díjas gólok, káprázatos cselek, mesteri összjáték ahhoz, hogy érdekes legyen. A Duna-Tisza Aszfalt Törtel és a Dabas II meccse is lehet izgalmas. Angliában a Non League klubok a kilencediktől a huszonnegyedik osztályig küzdenek a pontokért.

2. Nincsenek igazi egyéniségek

Bezzeg a Puskás-Kocsis-Czibor. Meg az Albert, a Tichy, a Sándor Csikar. Meg a Détári, Nyilasi. A ma potenciális focidrukkerei még nem is éltek, amikor ezek a pályán szaladgáltak. (Na, nem mindenki, Albert Flóri csípőre tett kézzel sétálgatott). És mindenki biztos lehet: ezeket a sztárokat a maguk idejében ugyancsak hülyézték. És miért ne lennének most egyéniségek? Dzsudzsák luxus kocsikat töröget és celeb-hölgyek körül settenkedik. Varga Roli úgy tele van tetoválva, mint egy indián törzsfőnök és emlékezetes gólokat lődöz huszonöt méterről. Lanzafame úgy táncol a védők között, mint annak idején Törőcsik. Az ő példája is mutatja, hogy mióta sokkal jobban lehet keresni a magyar bajnokságban, érkezik hozzánk az európai második vonal. Nem elég?

3. Adja a tévé

Közvetíti a meccseket a televízió, minek kimenni. Hát, nem közvetíti. Igaz a kitartó szurkoló az internetet bújva rátalálhat néhány élő közvetítésre, de hivatalosan már csak két meccset lehet megnézni a képernyőn. És nem is mindig a legérdekesebbet.

4. Sok a balhé

Hát az nincs. A szurkolói kártyák, a Fradi-szkenner, a motozás, a pénzbüntetések, a pályabezárások óta csönd van a stadionokban. Néha lila majmokat és zöld cigányokat emlegetnek, meg anyákkal végzendő műveleteket. Ez minden. Nem tudok arról, hogy a magyar első osztály meccsein a pályán kívül kiosztottak volna egyetlen pofont is.

5. Diktatúra van

Ebben van igazság. Csányi Sándor MLSZ-elnök, bankvezér maga ismerte el, hogy a szurkolói kártya bevezetése sík hülyeség volt. A közönség egy része azért nem jött, mert nem akarta a vénáját megmutatni, nem akart szurkolói kártyát venni. Senki sem lelkes, ha az anyja nevét kérdik, amikor csak meccsre akar menni. Gyakorlatilag elfogytak a nézők a lelátókról, pedig a színvonal javult - ismerte el Csányi. És egy mozdulattal eltörölte a szurkolói kártyát. De erről nem tud minden klub, nem tud minden jegy-értékesítő pénztár, nem tud az internet (ha ott akarunk belépőt venni). A futballban diktatúra van. Ha a bíró azt mondja a tigrisbukfencre, hogy tizenegyes, akkor nincs apelláta. Ha az MLSZ azt mondja, hogy be kell zárni egy stadiont, akkor bezárják. Ha tizenkét csapat játszik a bajnokságért, akkor tizenkettő. Ha nem lehet petárdázni, nem lehet petárdázni. Punktum. De...

Amikor dupla rangadókat rendeztek a Népstadionban telt ház előtt, akkor lehetett szidni a belügy csapatát, a Dózsát? Lehetett petárdákkal durrogatni? Mindenféle transzparenset lengetni?

Nem. Mégis volt közönség, mégis volt hangulat.

Akkor miért nincs közönség?

Talán azért, mert nem szokás meccsre járni.