HTML

Szabadrúgás

Centernek nevezem magam, mert hiszek abban, hogy ez a legjobb poszt. A szabadrúgásra akkor vállalkozom, ha úgy látom jogos, mert szabálytalanság történt.

Utolsó kommentek

  • solozzo: Csak mellékesen: a Szöllősi Gyuri főnökének kinevezett (a Mediaworks sportüzletág igazgatója, vagy... (2016.11.25. 08:46) Nagyon Nemzeti Sport
  • vakapad: Majd tessen javasolni és elfogadtatni egy olyan szabályt, hogy melyik együttes ellen hány tizenegy... (2016.11.23. 09:25) Ne bántsák Kassait!
  • sőőtnagyonis: A fiúk csak az MTK-s szopást gyakorolták. (2016.10.12. 20:44) A francba!
  • annalovacska: 24.hu/sport/foci/2016/09/28/dontest-hozott-az-mlsz-kassai-ugyben/ na ugye (2016.09.28. 21:32) A magyar bírónak mindig igaza van
  • annalovacska: A "minden testi kontaktusnál szól a síp", és a "szinte ismeretlen az előnyszabály" csúsztatás. El... (2016.09.23. 20:09) A magyar bírónak mindig igaza van
  • Utolsó 20

Friss topikok

  • solozzo: Csak mellékesen: a Szöllősi Gyuri főnökének kinevezett (a Mediaworks sportüzletág igazgatója, vagy... (2016.11.25. 08:46) Nagyon Nemzeti Sport
  • vakapad: Majd tessen javasolni és elfogadtatni egy olyan szabályt, hogy melyik együttes ellen hány tizenegy... (2016.11.23. 09:25) Ne bántsák Kassait!
  • sőőtnagyonis: A fiúk csak az MTK-s szopást gyakorolták. (2016.10.12. 20:44) A francba!
  • annalovacska: 24.hu/sport/foci/2016/09/28/dontest-hozott-az-mlsz-kassai-ugyben/ na ugye (2016.09.28. 21:32) A magyar bírónak mindig igaza van
  • csentecsa: @Én de genere Mi: Az elsődleges az, hogy drasztikusan vissza kell szorítani az illegális migrációt... (2016.09.19. 16:34) Özil, a migráns

Nagyon Nemzeti Sport

2016.11.24. 23:14 :: center

Szöllősi Györgyöt átvezényelték. A Puskás hagyaték, a Pancho-aréna hőséges őrét elküldték a sportújság élére, váltsa már le azt a gyanús világbajnok öttusázót, azt a Buzgó Józsefet, aki annak idején arra vetemedett, hogy egy Népszava nevű újságnál is sportrovat vezetői állást vállalt. Szöllősi legnagyobb erénye, hogy jóban van a Puskás Akadémia Makovecz-stadionjával szemben (néha napján) lakó felcsúti úriemberrel.

Most jól megmondta: NEMZETI lesz, így nagybetűvel a Nemzeti Sport. Nem idegen tulajdonosok érdekeit képviseli majd, hanem a magyarokét. Hát kicsit csodálkozom, mert ha volt eddig is nemzeti ügy, akkor a sport volt az. Ha volt sportújság, amely a magyaroknak fontos eseményekről írt, tudósított, akkor a Nemzeti Sport volt az. Sőt megkockáztatom, hogy a Népsport is ilyen volt anno. A magyar ember már csak efféle. Szereti a sportot. Na nem mind. De aki sportlapot vesz, az biztosan. A magyar ember, ha szereti a focit, akkor az EB idején kimegy énekelni a budapesti nagykörútra. Sportlap nélkül is. Vagy sportlappal együtt.

Mostantól figyelem majd, hogyan lesz Szöllősi irányításával még nemzetibb a Nemzeti Sport?

Hogyan lehet ezt fokozni?

Ami engem illet, jobban szeretném, ha bátrabb lenne. Ha megmondaná, ha a nemzet játékvezetője hülyéket fújdogál. Ha - mondjuk - utána járna, miért kerülnek nálunk annyiba a stadionok, amennyibe kerülnek. Ha kicsit utána nézne, mi a csuda folyik a Fradi körül. Meg hasonló dolgokkal foglalkozna...

Azt látom, hogy az nso.hu attól lett nemzetibb, hogy Szöllősi kinevezése után rögtön a dunaszerdahelyi (szlovák bajnokság) focicsapat magyar kemény magjáról tudósított. Érthető rokonszenvvel. Csak kérdezem: ilyen lesz a megújult lap magatartása a magyar ultrákkal szemben is? Akik mondjuk Kubatov Gábor FIDESZ pártigazgató és Fradi elnök otthona előtt tüntetnek? Hogyan viszonyul majd az újság ahhoz, ha egy stadion kifütyüli a miniszterelnököt?

Szöllősi Gyuri nem irigyellek.

1 komment

Címkék: magyar labdarúgás Nemzeti Sport Szöllősi György

Ne bántsák Kassait!

2016.11.21. 10:46 :: center

Szegény Kassai bíró, ha a Ferencváros kérését akceptálja az MLSZ, akkor nem vezethet a jövőben Fradi meccset. Pedig hogy élvezi. Minden egyes megmozdulásán látszik ez.

Orosz Pál, az FTC Zrt. vezérigazgatója az M4 Sport vasárnap esti műsorában elfogadhatatlannak nevezte Kassai teljesítményét a szombati Vasas-Ferencváros-mérkőzésen. Azt persze egy klub vezetőnek nehéz elfogadni, hogy egy játékvezető három tizenegyest ad a csapata ellen. De gondoljunk csak bele, mit érezhet szegény bíró, ha képtelen megbüntetni egy csapatot. Lesi várja, mikor ütközik össze két boka a tizenhatoson belül. Fúj egyet. De a szemtelen kapus kivédi a tizenegyest. Mit csinálhat szegény ember? Lesi újra az alkalmat. Összeér két könyök? Jól van. Újra fúj. De a nyavalyás kapus csak megint kifogja. A megoldás: ezután a kapust kell majd büntetni. Ellene kell befújni a következőt. Alkalom lesz. Hiszen hol van olyan kapu őr, aki, ha kivetődik egy labdára nem ér véletlenül az ellenfél játékosához. Na végre, ez most bemegy. Most már lehet gyorsan a másik csapatnak is adni egy tizenegyest, nehogy már elfogultsággal vádolják...

Orosz Pál, közölte, írásban kérik a szövetséget, ne jelölje ki Kassait többé a fővárosi zöld-fehérek mérkőzéseire. S lobogtatott mindenféle statisztikát. Hogy aszondja: K. eddig három bajnoki meccset vezetett az FTC-nek - a Budapest Honvéd, az Újpest és a Vasas ellenit -, ezeken összesen 14 sárga és két piros lapot adott az FTC játékosainak, és négy büntetőt ítélt a csapat ellen. Egyébként is mintha a bírók mostanában nem kedvelnék őket. Az előző idény első 16 fordulójában 30 sárga lapot kaptak a Fradi labdarúgói és egy tizenegyest ítéltek ellenük, a mostani szezonban viszont már 53 sárgánál és nyolc büntetőnél járnak. Csak nem arról van szó, hogy a mostani bajnokságban a Videotonnak kell nyernie?

Hátha ez így van, akkor bizony még nehezebb dolga van szegény Kassai Viktornak. Vállalnia kell, hogy mindenki arroganciájáról, sztár allűrjeiről, elfogultságáról beszéljen. Pedig csak úgy érzi: van egy bizonyos elvárás, aminek meg kell felelnie...

1 komment

Címkék: magyar labdarúgás Fradi Kassai

Kell egy csapat

2016.11.15. 22:23 :: center

Jó hogy megvertek minket ezek a nyavalyás svédek. Dehogy jó. Alaposan elrontották a Tipmixemet. Ennek ellenére rögtön Andorra bedarálása után jól jött egy kijózanító kettőnull. (Helyesebben nulkettő). Mert lehet ünnepelni, lehet gálázni, lehet fiatalozni, dehát ezek a kék sárgák ugyanabban a helyzetben vannak mint mi. (Csak náluk egy Ibra vonult vissza, nem egy Juhász). S látszik, mennyivel előbbre tartanak. S milyen kegyetlenül elrontják a haza csapat örömét.

Andorra ellen jól muzsikáltunk. Tökéletesen működött a taktika: Dzsudzsák és Gyurcsó a két szélen, mögöttük felfutó hátvédek. Helyzet, helyzet után. Az ember hajlamos volt arra gondolni, megvan a csapat. Meg van az a csapat, aminek tagjait majd a mai nyolc-kilencévesek álmukból felkelve is sorolják majd húsz év múlva. Szóval alakul a stabil nemzeti tizenegy.

Ez volt vasárnap. Kedden pedig bebizonyosodott, amit tudtunk: a válogatott mögött nincs hátország. Pedig a közönség ugyanaz volt. A tizenkettedik játékos. Ebben a hülye (svédeknek megfelelő) hidegben ezrek mentek el megnézni, hogyan bír játszani az együttes, ha a kapuban Megyeri véd, ha előtte Vida, Botka, Hangya játszik. Berecz Zsomborról ne beszéljünk, mert egyénileg kiválóan teljesített. Hát...Gyengén. És nemcsak az újoncok. Össze-vissza szaladgált ez a magyar válogatott, mint a.D. (anno Dárdai előtti időben).

Tudható, mennyi összetartás volt. Mennyi közös gyakorlás. De, ha nincs a válogatottban a két ész: Gera Zoli és Nagy Ádám, akkor nincs, aki fazont adna a játéknak.

Ha nincs Dzsudzsák, akkor nincs támadójáték.

De a legfőképpen van egy csapat. De csak egyetlen egy.

A dolog természetes velejárója, hogy a legfiatalabbak helyet követelnek maguknak a válogatottban. És kapnak is. De a legeslegnagyobb kockázat most a kezdőcsapatba engedni őket.

Szólj hozzá!

Címkék: magyar válogatott

Andorra és Paks

2016.11.10. 14:21 :: center

Mióta láttam a Fradi-Paksot (1:2), szorongva várom a Magyarország-Andorrát. A Ferencváros van annyival erősebb együttes az atomvárosénál, mint a magyar válogatott a törpe hercegségénél. És mégis zakó lett. Hazai pályán. A Groupama Aréna nézőteréről is pontosan kirajzolódott a paksi felállás. 5+5. Öt védő egy sorban. Öt középpályás előttük. Tökéletes összhangban mozogtak. Ha a hátsó sor jobbra mozgott. Az előttük lévő balra. Mint mikor a tehén rág. A két sor egymáshoz közel helyezkedett el, de ha hátul labdát szereztek, akkor meglódult előre az első ötösfogat.

A Fradi nem találta ennek ellenszerét. A széleken nem lehetett elfutni, ha egy támadó továbbjutott az első védvonalon, a második sorban biztos fellökték. Tüzelni csak huszonöt harminc méterről lehetett, de Kemenes remekül védett. A fiatal Zachán meg elmondta: utasításba kapta, hogy Bödét ne hagyja megfordulni. Mindig lökött rajta egy picit, hogy ne tudjon stabilan a labdához férni.

Ez egy meccs volt. Nem is sorsdöntő.

De most jönnek Andorra válogatott focistái.

Azt mondja az edzőjük: 5+4+1 formációban készülnek. (Ez nekem 5+5!). Azt is mondja: elvárja játékosaitól a keménységet. Bödét (vagy Szalait) nem hagyják majd megfordulni és jó nagyot taszítanak rajta, hogy ne tudjon a labdához férni.

El tudnak majd futni a szélsőink?

Nagyobb pontossággal tudunk majd tüzelni harminc méterről?

Ki tudjuk védekezni azt, ha labdavesztés után öten lódulnak meg a kapunk felé?

Storck jobban felkészíti a csapatát, mint honfitársa Doll a magáét?

Ez nemcsak egy meccs lesz. Egy döntetlennel már elúszik a vb.

Az biztos, taktikai csata lesz. Storck kapitányról azt írta címlapján a sportlap: Óvatos duhaj.

Jogos.

Szólj hozzá!

Címkék: magyar válogatott szövetségi kapitány Thomas Doll

Legenda lesz?

2016.11.07. 11:13 :: center

Tudod-e, hogy az első tíz forduló során Manuel Neuer 6, Gulácsi Péter 7 gólt kapott csupán? Tessék megnézni a Bundesliga állását. Az is meglepő, hogy a Bayern München mögött egy "ossi", egy volt NDK-s csapat a Leipzig áll. (Sőt, nagyon meglepő, mert a Red Bullhoz hasonlóan feljutóként eddig csupán egyetlen csapat állt ilyen jól az első évadban, két évtizede a Kaiserslautern). De a mi nagy örömünk, a vörös bikák kapusa, Gulácsi Péter. Aki nem mellékesen a magyar válogatott hálóőre is.

Igaz eddig is csinált érdekes dolgokat. Fiatalon felfigyelt rá a Liverpool. Aztán liverpooli kölcsönkapusként bejárt három brit klubot is. A 2009-es U-20-as válogatott úgy lett bronzérmes, hogy a harmadik helyért folyó büntető-párbajban Gulácsi kivédte a costa ricaiak hátom tizenegyesét. Ausztriában kétszer lett bajnok és kétszer kupagyőztes a Salzburggal. De a Bundesliga, az másik kávéház. És Manuel Neuer egy másik vetélytárs.

26 éves. Egy politikushoz hasonlóan ő is használt már helikoptert, csak ő akkor, amikor a válogatott ausztriai edzőtáborából két nap szabadságot kapott, és saját pénzén a saját esküvőjére repült a Balaton partjára, hogy elvegye a gyönyörű Vigh Dianát. Egyébként foci-sztár allűrjei nincsenek. Nem töröget össze Lamborghiniket. Csak akkor nyitja ki a száját, ha kérdezik.

26 éves. Király Gábor példája mutatja, hogy minimum jó tíz éve van még a kapu félfák között. A legjobb úton halad ahhoz, hogy későbbi generációk majd legendának nevezzék. És ehhez még szürke mackónadrágot sem kell felvennie.

Szólj hozzá!

Címkék: magyar válogatott Király Gábor Gulácsi Péter

Az MLSZ is csinált valami jót?

2016.11.04. 13:03 :: center

Tű a szénakazalban. De akad. A fiatal-törvény. Hogy pénz járt az "ösztönzött korú"focisták csapatba állításáért. Mostantól az NB II-ben kötelező lesz. Ez a szabály sem teljesen kóser. Mert mi lesz a "kiöregedőkkel"? Az előző évben még kötelezően a csapatba kerültekkel, akik egy évvel lesznek csak idősebbek, de már nem-szeretem-korúak?

Ennek ellenére áramlanak a fiatalok a csapatokba. Lehet, hogy ez a foci akadémiák terméke is? Mindenesetre a hírek most nem arról szólnak, hogy X harminchárom éves ex-válogatott már megint klubot váltott. Hanem arról, hogy Bese és Vida és Nagy Dominik a válogatott keretébe került. Ahol már ott focizik Nagy Ádám, Kleinheisler, Lovrencsics is. És közvetve arról is, hogy internet-sztár tud lenni a tíz éves Mendi Ronaldo, aki biztos óriási tehetség. De óriási PR-ja is van. Fradi mezben egy Ronaldo...

Nagyon helyes, hogy ez így van.

De azért Csank Jánosnak is igaza volt, amikor azt mondta "Én soha, egyetlen elnöknek sem engedtem, hogy beleszóljon a csapat-összeállításba, de az MLSZ most úgy viselkedik, mint a legrosszabb klubelnök. Olyan nincs, hogy egy szervezet megmondja, kit állíthatok be a csapatba. Szoktam mondani, hogy a fiatalság nem erény, hanem állapot. Attól még senkinek nem lenne szabad bekerülni egy csapatba, mert fiatalabb mint a többi".

Csanknak általában igaza van. De abban már tévedett, amikor kijelentette: "Én nem akarok más edző nevében beszélni, de szerintem egyik kollégám sem hülye – már bocsánat – és ha fiatal játékos tehetséges, ügyes és mindent megtesz azért, hogy bekerüljön a csapatba, akkor azt senki nem hagyja ki. De ne azért kelljen betenni egy fiatalt, mert fiatal.

Ugyanis hatott a szabály. Az edzők bizony betették a csapatba a fiatalokat, csupán azért mert fiatalok. És a fiatalok egyike másika meg is hálálta már ezt.

Ami pedig a válogatottat illeti, nagyon kíváncsi vagyok, hogy a svédek ellen, amikor hivatalosan is két "nagy öreg" - Király és Juhász Roland - búcsúzik, milyen lesz az új összetételű magyar csapat a második félidőben.

Szólj hozzá!

Címkék: fiatalok magyar válogatott magyar labdarúgás

Böde Dani példakép?

2016.10.26. 09:38 :: center

Harmincéves lett a héten. Egy sportoló életében ez olyan kor, mint az ötven a civilében. Még sok van hátra, de eljött az ideje annak is, hogy valamiféle mérleget lehessen vonni. Böde Dani elégedett. Azt mondja, hogy mindent elért, amit Magyarországon focista elérhet. Volt magyar bajnok, gól király, az év-játékosa, kupagyőztes, válogatott. Egyedül a legjobb kapusnak nem választották meg, de erre a címre sose vágyott.

Böde Dani szeretni való figura. Nincs körülötte botrány. A legcsekélyebb sem. Csak a pályán vágja földhöz ellenfelét, nem a kocsmában. Nem celeb. Nem foglalkoztatják a tévé pletykaműsorai. Nem írja meg a bulvársajtó, hogy hány Lamborghinije van. (Egy sincs). Nem fényképezgetik Ibizán félpucér lányok társaságában. A pályán nem csinál jeleneteket. Csak lövögeti ütemesen a gólokat.

Hűséges maradt Madocsához, anyaegyesületéhez és a család falujához. (Díszpolgár itt).

Beceneve: Madocsai Messi. Az alliteráció miatt. Mert semmi köze sincs Messihez. A Barcelona ásza a hóna alá fér csak be. Böde Dani nem őrdöngősen cselez, hanem vállaival választja szét a védők sorát.

Ez a kedves, nagy mackó lehet-e példakép a fiatal magyar focista palánták számára?

Lehet-e példakép, aki karrierje közepén nem halmozott fel annyit, amelyből majd egyszer nyugodt idős kora lesz? Aki nem próbálta ki magát külföldön? Aki arra a kérdésre, mi lesz belőle negyvenévesen azt feleli: focista, legfeljebb majd Madocsán?

Eredmény-centrikus világban élünk. Könnyű (könnyű?) példaképnek lenni annak, aki számára ott az olimpia. Csak érmet kell szerezni azon. De a nem-olimpiai mércével mért labdarúgásban a mérce a Transfermarkt.de. Ki mennyit ér. Böde Dani 800 ezer eurót. Leonel Messi 120 milliót. 150-szer többet. A derék jó Lázár János úgy fogalmazna, aki csak ennyire vitte, az annyit is ér.

Böde Dani mégis példakép. Van ugyanis egy magyar szó. Sportember.

Ha egyszer meg kellene mintázni a sportember portréját, nem kell sokat keresni. Ott ez a nagydarab, nagy szívű, hűséges, tisztességes atléta. A mércéje pedig az: hányan szeretnének maguknak egy ilyen igaz barátot...

Szólj hozzá!

Címkék: magyar labdarúgás Böde Dániel

Fuj a bíró

2016.10.16. 10:08 :: center

Azt mondják, a bíróval nem kell foglalkozni. Ő olyan tartozéka a pályának, mint a kapufa, vagy a szögletzászló. Csak hát a szögletzászlótól ritkán lesz ideges az ember. Sopronba nem mentem el. Sopron messze van ahhoz, hogy meccsre járjon Szentendréről az ember. Maradt a karosszék. A Diósgyőr-meccs.

Az újságból (na, jó az internetről, de ez is újság) tudtam meg, hogy a Fradit elpáholták a szombathelyiek. A csapat kiállítások miatt kilenc, majd egy sérülés miatt nyolc emberrel játszott. Van ilyen. Másutt is. Mivel nem láttam a meccset, a tévé sem közvetítette, nem tudom, hogy Solymosi játékvezető miként működött. De - legalább papíron - meglehetősen soknak tetszik a tíz sárga lap. De még az a hat darab is, amit a Vasas, meg amit a Diósgyőr-Vidi meccsen osztogattak. Ez utóbbin a világhíres, csodabíró Kassai fütyürészett. Mint egy rigó. Be nem állt a sípja.

Volt olyan tíz perc, amikor nyolcszor szakította meg a játékot. Összeért két könyök, már szabadrúgást adott.

Thomas Doll Fradi-edzőt egyre többször zavarják fel a lelátóra. Ő ugyanis az élharcosa annak, hogy a játékvezetők mérsékeljék magukat, hagyják a játékosokat játszani.

Érdekes módon a derék Kassai alig észrevehető, ha egy rangos nemzetközi találkozón dirigál. Szerényen meghúzódik, nem avatkozik a kisebb csetepatékba. Ennek is köszönheti, hogy számos nagy meccsre jelölik bírónak. De ha ott úgy, akkor itt mért így?

Azt hiszem, hogy a magyar játékvezetők idehaza színjátékot adnak elő. Eltölti őket saját fontosságuk tudata, s ennek megfelelően viselkednek. Szinte provokálják a nézőteret. Az a megfigyelésem, hogy játékvezetés szempontjából általában hátrányban van a hazai csapat. Mintha derék sípmestereink azt élveznék, ha fújól a lelátó. Különös ízlés....

Szólj hozzá!

Címkék: játékvezetés magyar labdarúgás Kassai

A francba!

2016.10.07. 23:02 :: center

Amikor már csak 5 perc volt hátra, biztos voltam, hogy döntetlen lesz a magyar-svájci. A Dárdai- és a Storck-csapat nem kap gólt a meccs legvégén - gondoltam. Most kapott. Bedobtak taccsból egy bedobást, egy svájci belefejelt, egy másik belefejelt, egy magyar hozzáért, bepottyant. Tök hülyeség. Nem lehet ezt a mérkőzést azzal magyarázni, hogy nincs csapatunk. Hogy nincs válogatottunk. Hogy el kellene zavarni ezt az egész társaságot. Nem.

Ez a magyar válogatott van olyan jó csapat, mint a portugál-verő Svájc. Mint a magyar-verő Svájc.

Persze ez édes kevés. Nem leszünk másodikak a csoportban. Nem kerülünk ki a világbajnokságra. Át kell alakítani ezt a gárdát. De, a francba! Annyira picin múlik most már. A lemaradásunk már nem kilométeres, nem száz méteres, nem tíz méteres. Már csak centiken múlik. De még le vagyunk maradva.

Szalai Ádám (aki most a legjobb volt) azt mondta a meccs után, hogy jöjjenek a fiatalok, akik átveszik a helyünket. Igen. Jönnek a fiatalok. De ez a mérkőzés - közönség szempontból - csak arról szól: rúgtak nekünk három hülye gólt, rúgtunk két igazi foci-találatot.

Eszembe jut az előző napi U21-es meccset. A 3:3-as magyar-portugál. Gyimróton kaptunk három hülye gólt. Lőttünk három igazi találatot. Ezek a fiatalok dörömbölnek a válogatott kapuján.

Gera Zoli elsírta magát.

Igen. Az ő időszaka lejárt. És ennek a csapatnak is vége. Semmi értelme sincs erőltetni.

A VB elúszott.

De kár. A francba.

Most jók voltak a fiúk!

Sőt. Az elmúlt fél évben is jók voltak.

1 komment

Címkék: magyar válogatott világbajnokság

Gera Zoli utolsó válogatott meccse?

2016.10.04. 12:53 :: center

A pénteki Magyarország-Svájc az eredmény kedvezőtlen alakulása (vereség) esetén könnyen azt jelentheti, hogy Gera Zoli visszavonul a válogatottól. Pedig ő most a legjobb magyar focista. De, ha a svájciak megverik a magyar csapatot, akkor nem éri meg számolgatni sem. Nem leszünk ott a világbajnokságon. Akkor már 2020-ra kell készülnünk, az újabb Európa-bajnokságra, amelynek négy meccsét ráadásul Magyarországon játsszák.

De Zoli, akkor már 41 éves lesz. Akármilyen jó karban van. Csoda számba menne, ha akkor még képes lenne válogatott formában robogni a pályán.

Ha kikapunk pénteken Svájctól, akkor a következő négy évben új válogatottat kell felépíteni. Olyan együttest, amelyben szerepelnek majd az akkor 20-21 éves (ma 17 esztendős) fiatalok is. Olyan válogatottat, amelynek tapasztalt focistája lesz Nagy Ádám, Nagy Dominik, Kleinheisler László, Kalmár Zsolt, Mervó Bence, Balogh Norbert, Vida Máté, Bese Barnabás, Sallai Roland. Amibe már belefér nagyszerű fiatalként Szoboszlai Dominik, Csonka András, Csoboth Kevin, Szerető Krisztofer, Schön Szabolcs, Bencze Márk.

Nagyon rossz hír, ha lemaradunk a VB-ről. De nagyon jó hír, hogy alakulóban egy Ifjú Gárda, ami a mostaniak helyébe léphet. Sőt. Remélhetőleg nem. Hanem sokkal feljebb.

Azért a legjobb az lenne, ha Zoli is maradna még és a jövő is alakulgatna.

Pénteken akkor is: Hajrá magyarok! Hajrá Zoli!

Szólj hozzá!

Címkék: magyar válogatott Gera Zoltán

A magyar bírónak mindig igaza van

2016.09.22. 11:44 :: center

Mióta a kormány (becenevén közszolgálati) televízió kizárólagosan megszerezte (lenyúlta) a magyar focimeccsek közvetítését, drámai módon megjavult a játékvezetők tevékenysége. Nem bírnak hibázni. Legalábbis a kommentátorok szerint. Nem ítélhetnek úgy - csak általuk látott szabálytalanságért - büntetőt, hogy a szpíker (mégha először kicsit csodálkozott is) a második, harmadik ismétlés után ne mondta volna: "Hát igen, ebből a kameraállásból már jogosnak látszik". Miként ezt az egyébként derék Hajdú B. István tette egy olyan jelenet láttán, ami nem kutatott mást, csak azt, hogy a csatár megbotlott a saját lábában, és fenékre esett. Nem fújhatják szét úgy a meccset, hogy ne kapjanak dicsérő szavakat. "Igaza volt a bírónak". "Jól látta a spori". "Ez bizony les volt". "Jogos a szabadrúgás".

Thomas Doll, a Ferencváros edzője az, aki folyamatosan panaszkodik azért, mert a magyar játékvezetői gárda teljesen más felfogásban vezeti a meccseket, mint azt nyugati kollégáik teszik. Minden testi kontaktusnál minálunk szól a síp. Szinte ismeretlen az előnyszabály. Emiatt nincs folyamatos játék. Folyamatos játék nélkül pedig nincs támadó foci. Csak betonfalak.

Doll meg is kapja ezért. Ha másképpen nem, csapata a pályán.

Közszolga riportereink pedig dicsérnek, jóváhagynak, támogatnak, mondogatják a nézőnek: rosszul látta azt, amit lát. Szó sincs hibáról. Se nagyról, se kicsiről. Mert, ha alaposabban megvizsgáljuk, tulajdonképpen a játékvezetők is részei a Nagy Intézménynek. A Nagy Intézmény pedig tévedhetetlen. S hogy jön ahhoz egy mezei kommentátor, hogy tévedhetetlen intézményt bíráljon.

2 komment

Címkék: játékvezetés közszolgálati tévé magyar labdarúgás Thomas Doll

Özil, a migráns

2016.09.14. 09:03 :: center

Azt mondta a Kövér László, hogy itt van ez a focista, ez a Mesut Özil, aki török, hiába német válogatott, összeszorítja a száját meccsek előtt, és nem hajlandó a német himnuszt énekelni. Mert a migránsok már ilyenek. Nem hajlandók integrálódni. Hát azért nem kellene a focit belekeverni ebbe a nagy migráns-kampányba. Vagy ha igen, akkor a dologhoz egy picit érteni kellene. Mert hogy Mesut Özil nem török. Ő német. Németországban született. De a szülei sem törökök, hanem kurdok. Sőt, mi több, ők éppen a törökök miatt menekültek el kurd-földről. Igazi migrács-módon. Jöttek a török hatóságok, ők összepakoltak és futottak. Meg sem álltak Németországig.

Aztán meg ott van ez a Zlatan Ibrahimovics nevű svéd. Akkor ez is csak olyan mű-svéd lehet, aki összeszorítja a száját, hogy ne kelljen neki svéd himnuszt énekelni. Ilyen névvel biztosan nem akarja. Mert a migránsok ilyenek. Nem akarnak integrálódni. Pedig Ibrahimovics svéd. Malmőben született. Igaz migráns kölyök. Horvát és bosnyák szülőkkel.

És nekünk nincs saját migránsunk?

Nikolics Nemanja még csak nem is Magyarországon született, hanem magyar lakta vidéken. Ez a Nikolics pillanatnyilag az egyetlen magyar, aki főszerepet játszhat a Bajnokok Lígájában.

Egyszóval nem nagyon érdemes lendületesen belegyalogolni a nemzetközi foci életbe. És ott csapni szét a migránsok között. Mert egyszerre kiderül, hogy hopp!, ahol migránsokkal van tele a válogatott (lásd franciák, belgák, portugálok) ott bizony elég jól muzsikál a nemzeti válogatott. És, amennyire a tévéközvetítéseken látszik, ezek a feketék, barnák, fél-fehérek még a himnuszokat is hajlandók elénekelni. Már amennyire egy focista esetén követelmény a helyes intonáció.

13 komment

Lufi

2016.09.12. 10:46 :: center

A Fradi ugyanabban a kórságban betegedett meg, mint a magyar válogatott. Lufi-kipukkadásban. A betegség azzal kezdődött, hogy kezdetben minden sikerült. A labda a kapufáról bepattant. Az ellenfél hátvédei szájtátva figyelték, hogy robog el mellettük a másik csapat. A beadások pontosan érkeztek, a csatárok befejeltek, bekotortak, bebikáztak a kapuba. Az egész együttes harmonikusan mozgott. Mindenki tudta mi a feladata. Mindenki érezte az összjáték örömét.

Az egyik csapat (Ferencváros) már-már legyőzhetetlenné vált idehaza, a második (a válogatott) remek teljesítményt nyújtott az Európa-bajnokságon. Szép nagyra fújta a lufit a siker.

Aztán jöttek a tűszúrások. A válogatott esetében a fránya belgák, akik nem győzték a kapunkba rugdosni a labdát. Majd a Feröer-szigetek, amely jeges szelével elfújta győzelmi esélyeinket. A Fradi esetében pedig megjöttek az albán partizánok, utána pedig a magyar első osztály olyan csapatai, amelyek nem hittek abban, hogy a zöld sas legyőzhetetlen.

És pakk!, a lufi leeresztett.

A diagnózis a következőt mutatja: hirtelen támadt, akut önbizalom hiány. A biztonság elvesztése. A itt-ki-is-lehet-kapni tudata. Van egy magyar szólás. Ennél jobban nem fejezheti ki semmi egy focista állapotát: "inába szállt a bátorság".

Meggyengült inak, remegő térdek. Valóságos kórkép.

Nézzük meg, egy meccs alatt hány párharcot veszít most el a válogatott és a Ferencváros. Hányszor kerülnek ütközés után a játékosok a földre. Hányszor megy rossz helyre az utolsó passz. Az ellenfél kapuja előtt, és a saját tizenhatosnál.

Ezeknek a játékosoknak nem több edzésre volna szükségük. Nem még több "akaratra", ahogy Thomas Doll is hangsúlyozza. Nem én gyönyörű csajokat küldenék hozzájuk, akik naponta három-négy órán át azt suttognák a fülükbe: "Ti vagytok a legjobbak!"

Vagy valami ilyesmit. Mert az biztos, hogy amíg mi szurkolók fütyülünk a pályán, a bátorság benn szorul majd a gatyákban, a vádlikban, az inakban és a stoplis cipőkben.

A lufi meg gyűrötten a földre hullik.

2 komment

Címkék: taktika magyar válogatott Ferencváros Thomas Doll

Zeró

2016.09.07. 07:22 :: center

Már megint nulláról indulhatunk. Dupla nulláról a világbajnoki selejtező Oroszországba vezető útján. Vigasztalhatjuk magunkat, ahogy a kommentártorok mondogatni kezdték: itt a Feröer-szigeteken más csapat is meg fog izzadni. Hát ahhoz, hogy ekkora szélben, ilyen hidegben, műfüvön csúszkálva megizzadjon, valóban sokkal többet kell nyújtani, mint amit a magyar válogatott produkált.

Ez volt az első meccs, amikor Storck kapitány hibázott. Pedig általában jó ösztöne van. Első hibája az volt, hogy nem volt füle meghallani az északiak szorongását: "Jaj, jön az a nagy medve!" A Böde nevezetű, aki Budapesten széttépte a védelmüket. Dani turistának ment a nem turistának való vidékre. A második hiba: Nagy Ádámot hátra parancsolta a kapus elé, középső védőnek. A harmadik hiba az, hogy nem vette észre, hogy a Feröer meglepte. Nem a kapujukat tíz emberrel védő kis csapat várta a magyar együttest, hanem egy harcos, az első percben minden labdát, minden passzt letámadó farkas-csorda.

Örülni kellett a null-nullnak.

Kiderült: a milliárdos Dzsudzsák kalandozásai a forró Közel-keleten nem hiába valóak. Szép lassan beleszürkül abba a közegbe, ahol játszik. Alig volt játékos-társhoz menő passza.

Gulácsi viszont jó. Magabiztos. Kis-Király. Az ő jelenléte volt ennek a mérkőzésnek egyetlen pozitívuma.

Majd meglátjuk mi lesz itthon. A portugálokat legyűrő Svájc ellen. Ha maradunk nullán, bele kell törődni: ez a világbajnokság is elúszott. És el kell kezdeni szépen építkezni a négy év múlva megrendezésre kerülő újabb Európa-bajnokságra.

4 komment

Címkék: magyar válogatott Bernd Storck

Bogesz

2016.09.04. 14:53 :: center

Ha nem a nagy Bognár lenne a kis Bognár papája, akkor a kis Bognár nem 25 évesen került volna a válogatott keretébe. De a nagy Bognár a kis Bognár papája, ezért a kis Istvánnak el kellett szenvednie mindazt az ellenszenvet, amit egyes edzők, szövetségi kapitányok stb. édesapja iránt éreztek. Ezenkívül, mióta a nagy Bognár a Nemzeti Sport tótum faktuma a kis Bognárt még komolyabb hátrányos megkülönböztetés sújtja. A papa nem dicsérgethette a sportlap hasábjain, mert mégis elég hülyén fest, ha a nagy Bognár azt írja a kis Bognárról, hogy a forduló játékosa volt. Nem is írta.

Pedig a kis Bognár egyre jobb. Körülbelül két-három éve benőtt a feje lágya. A pályán is megokosodott. Tulajdonképpen mindent tud, amit egy igazi középpályásnak tudnia kell. Fizikailag kellene egy kicsit erősödnie. Bár ebben is halad szépen előre.

Szinte már olyan, mint Nagy Ádám. Akiből észrevétlenül a Mérce lett, akihez a válogatott tagjait hasonlítani kell. Mert (reméljük nem egyelőre) az olasz elemzők olyan dolgokat írnak le a volt fradistáról, amilyet utoljára anno a fiatal Dzsudzsák Balázsról írtak a hollandok.

Azt hiszem, hogy egy Nagy Ádám, Bognár István kettős nagyon sokat lendíthetne a magyar válogatott játékán. Két rafinált, rámenős, értelmes, gyors, kapura is veszélyes fiú. Két olyan labdarúgó, akinek esze van. S mostanában a középpályán játszanak világszerte az okosok.

Ha én a Storck lennék, biztosan kipróbálnám őket együtt.

És lehet, hogy ki is próbálja.

Ez a Storck tud meglepőket húzni.

Szólj hozzá!

Címkék: magyar válogatott Bognár György Bognár István

Mi macsók és ők

2016.08.17. 09:35 :: center

Mi macsók a büntetőpárbajban kétszer hasba lőjük a kapust. Ők, a csajok mind az ötször bevágják. Mi macsók remegő lábbal elbukjuk 14: 10 után a 15 találatig menő világbajnoki csörtét, ők, a csajok beviszik a győztes tust. Mi, macsók úgy megyünk ki a dobókőrbe, hogy kezünk-lábunk elgyengül, ők a csajok életük formájában a bronzig hajítanak. Mi macsók csak a többiek hátát nézzük a kajak-kenu-pályán, ők hasmenéssel is győznek.

Mi macsók egymást próbáljuk minél jobban, minél változatosabb módon leordítani, kigúnyolni, fölényes pofonkákkal megsemmisíteni a politika porondján. Közben a világ három legerősebb országában nő vezeti (vagy vezeti majd a kormányzatot). De a kisebbeknél is. Most éppen - ha nem is beszélünk már Indira Gandhiról, Golda Meirről, Benazir Bhuttóról, Isabell Peronról - Lengyelországnak, Lettországnak, Litvániának, Horvátországnak női vezetője van.

Hol vagyunk mi ettől?

Mi macsók focimeccsre (nem) járunk. Ők, focimeccsre nem járnak.

Pedig talán ez lehetne a magyar labdarúgás aranytartaléka. A nők, a stadionokban.

Az ő szeretetük, az ő lelkesedésük, rajongásuk, keménységük, kitartásuk vihetné előre a válogatott csapatot. És a klub csapatokat. Nyissuk ki a stadionokat a nők előtt. Jöhessenek be féláron, negyed-áron. Töltsék meg a lelátókat. Szurkoljanak.

Addig, mi macsók, hülyére verjük egymást a Népligetben.

Szólj hozzá!

Címkék: nők olimpia magyar labdarúgás

Katinka-taktika

2016.08.07. 21:44 :: center

A foci is tanulhatna Katinkától. Játszani kellene sokat. Meccseket. Folyamatosan. Hosszú Katinka nem azért lett Iron Lady, mert rengeteget "alapozott", vagy mert többet edzett mint a riválisai. Hanem - mint azt most már mindenki tudja - elindult minden versenyen, amelyen elindulhatott. Megtanult versenyezni, megtanult győzni.

A foci klubjaink pedig sorra esnek ki a nemzetközi kupákból. Nem bírják a sorozatterhelést. Győzni pedig végképpen nem tanultak meg.

Szépen kirajzolódik az elmúlt évek során az, hogy melyek azok a csapatok, amelyek folyamatosan kivágnak minket ezen párharcok során. Beloruszok, szerbek és más balkániak, esetleg szlovákok, osztrákok, szlovének is lehetnek. Melléjük érkezhet egy-egy dán, norvég.

S ezek a csapatok itt vannak a közelünkben (kivéve a dánokat és a norvégokat. Úgy kellene kezelni ezeket a konkurens együtteseket, mintha egy európai csoport lenne belőlük. Ilyen együttesekkel: FK Szarajevo, Zeljeznicar, Dinamo Zagreb, Hajduk Split, HNK Rijeka, Partizani Tirana, Skenderbeu, Partizan Belgrad, Vojvodina, Budnosc Podrgorica, Mladost Podgorica, Olimpija Ljubljana, Maribor, Red Bull Salzburg, Rapid Wien, Sparta Praha, Plzen, Slovan Bratislava, Ruzomberok, Legia Varso, Lech Poznan, Levszki Szófia, Lokomotiv Plovdiv, Dinamo Kiev, Sahtar Donyeck, Zalgiris, Vilnius Vysla, BOTE Boriszov, Ventspils, Liepaja, Levadia...

Egy csomó mumus. Egy csomó ismeretlen is van köztük, akik ellen mindig nagy mellénnyel lépnek pályára az együtteseink. Aztán lógó orral elkullognak.

Tessék kihívni őket. Tessék szerda-szombati ritmusban mérkőzéseket játszani.

És azt sem értem, hogy a válogatott (mondjuk csak Magyarországon játszó játékosokkal, hogy ne legyen gond az egyeztetés) miért nem játszik rendszeresen az osztrákokkal, az ukránokkal, a szerbekkel, a horvátokkal, a csehekkel, a lengyelekkel vagy a szlovákokkal. Itt vannak a szomszédban. Ez az egész terület, ahonnan a csapatok, vagy a válogatottak érkeznének, vagy ide-oda utazgatnának nem nagyobb, mint Franciaország vagy Németország.

6 komment

Címkék: magyar válogatott labdarúgás magyar labdarúgás Hosszú Katinka

Búcsú

2016.08.06. 13:42 :: center

Most néhány napig-hétig az olimpiáról fogok írni. De előtte elbúcsúzom Király Gábortól. Szia Gábor. A sok hülye a mackónadrágodat emlegette. Én téged. Te vagy a lángoszlop (Petőfivel). Pusztában bujdosunk, s te maradtál (na és Gera Zoli) a lángoszlop, aki a focit elvezethette volna Kánaán felé. Hát nem vezetted el. Csak egy kicsi ligetig. De már ez is valami volt. A magyar focinak korszakai vannak. Sárosiék, meg Puskásék, meg Alberték, meg Détáriék, most először lesz ez a korszak egy kapusról elnevezve. Emlékszel, Király Gabiékra? - kérdezik majd következő generációk az akkori falábúakat figyelve.

Gera Zolitól is megkérdezte a szövetségi kapitány (olvasom), hogy meddig még? Gera azt mondta: hajrá. Előre. Csináljuk még. Ez mentalitás. Mint a pályán. Már nem ugrik szaltót, csak ez a különbség. A jövő generációk még Böde Danit is emlegetik majd. Van valami közös ebben a három emberben. Király-Gera-Böde. Három rendes ember. Azt hiszem a foci-tudás mellett ez emeli ki őket a magyar labdarúgás közegéből. Az emberség. A megbízhatóság. Furcsa. a régi nagyokról olyan legendák szóltak, hogy kiket ittak asztal alá (vagy kik itták őket ugyanoda), kik csempésztek ezt azt, kik zsugáztak hajnalig, ki volt nagy vagány...A mi mostani legendáinkról, lángoszlopainkról akkor, amikor az egész fociban alig pislákol valami fény, az mondható el: rendes fickók.

Most pedig elnézést kérek az OTP Ligától, az NB II-től, a Groupama Arénától, az ustawkától (a szurkolói csoportok szervezett bunyójától, ha valaki nem tudná), megyek olimpia-nézőben.

Van élet focin kívül is.

Szólj hozzá!

Címkék: Gera Zoltán Király Gábor Böde Dániel

Dafke

2016.07.31. 07:30 :: center

A Diósgyőr ennyivel rosszabb csapat, mint a Partizani Tirana?

Vagy miért tudnak a Ferencváros harmatgyenge légiósai úgy játszani, mintha jövőjük múlna a teljesítményükön?

Vagy mire volt képes Thomas Doll a múlt héten, amire képtelen volt az albánokkal való BL-párharc elött?

Miközben a Hősök terén az önmagukat egyedül igazi Fradi szurkolóknak nevezők a magyar labdarúgás egyik legkülönösebb tüntetését tartották, a csapat a Groupama Arénában úgy játszott, ahogy a Bajnokok Ligájában kellett volna. A kemény magnak nevezett drukkerek politikamentes labdarúgást követeltek, de közben levelet írtak Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy legyen már olyan kedves, avatkozzon be "politikailag", és rúgja ki Kubatov Gábort a zöld-fehér klub elnökét.

De még ennél is furcsább volt, hogy a "nem igazi", megalkuvó, "bérdrukkerek" előtt (miért lenne bérdrukker, aki nehéz ezreseket fizet azért, hogy lássa a csapatot?) megtáltosodott a csapat.

Helyesebben azok a külföldiek kezdték el bemutatni , hogy van valami közük a labdarúgáshoz, akikről eddig mindenki - szakma és szurkolótábor - megállapította, hogy kár volt értük egyetlen fillért is kiadni.

Mert lássuk be, a Diósgyőr ellen nem a Ferencváros győzött 6:2-re, hanem egy vegyes csapat, amely így állt fel (némi magyar kiegészítéssel)

Dilaver, Leandro, Nalepa, Ramírez - Sesták,Trinks, - Djuricin.
Jó, Leandro már "foci-magyar".

Ez a csapat olyan volt, mintha Thomas Doll, és a klub vezérkara dafke azt demonstrálta volna, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindenki meg lehet elégedve, az igazolások pompásak. Egyébként is kinek van még problémája.

Nagyszerűen lehetett a tévé előtt (mert azért az ember egy ilyen BL fiaskó után nem megy a meccsre) mennyire egymást keresték átadásokkal, mennyire egymás ünnepelték a külhoni játékosok.

Vagányságnak ez az összeállítás egyszer jó volt Doll részéről. Sikerrel is járt.

De szeretném egyszer azt látni, hogy Radó Andrásról is bebizonyítja majd, hogy nem azért vették meg a Haladástól, hogy ne igazoljon az Újpesthez.

Mondjuk betenné - megfelelő poszton (a mez hátán lévő 10-es pozicióba) a kezdőbe.

4 komment

Címkék: foci magyar bajnokság Ferencváros Thomas Doll

Kifütyültük a Fradit

2016.07.21. 06:51 :: center

Aki tévén nézte, az valószínűleg nem is értette, miért ütötte ki a Ferencvárost az albán bajnokság második helyezettje a Bajnokok Ligájából. Ahhoz, hogy megértsük, a lelátón kellett ülni, és folyamatosan nézni a játékosokat, nemcsak akkor, amikor egy-egy kamera rájuk közelít. Ott volt például Leandro. Látni kellett a kétségbeesését, amikor feléje szállt a labda. Az első félidő elején elindul két albán a kapunk elé, a mi derék ex-brazilunk némi toporgás után egyszerűen - bocs a kifejezésért - seggre esik. Van amikor fel akar szabadítani, de egy gyönyörű óriáskiflit rajzol a levegőbe a labdával. (Lehet, hogy a kamera mutatta ezt). Az arcát volt érdemes figyelni. Azt a végtelen levertséget, bizonytalanságot, félelmet, ami a vonásain látszott. Mögötte zengett-zúgott a B-szektor. De esküszöm, a dübörgő szurkolás megijesztette.

Látni kellett Hüsinget. A Werder Brémából Budapestre került német lőtte ugye az albánok egyenlítő öngólját, amely ha nem a saját, hanem az ellenfél hálójában landol, akkor percekig tartó vastapsot provokál. De azt is látni kellett, hogy a hátsó három védő Dilaver, Hüsing és Leandro nem tudta, nem merte előre játszani a labdát, egymástól kérték folyton el, és kiabáltak Dibusznak: figyeljen, mert ő következik. És a mi kis kedves Ramirezünk. Nyilván taktika megfontolásból szinte soha nem jött hátra védekezni, és a felezővonal tájékán álldogálva várta, hogy a három szerencsétlen védőtársa hozzá juttassa valahogy a játékszert. Ő futkosott el a szélen. De ettől annyira elfáradt, hogy villám-lábai felmondták a szolgálatot. S miközben az ellenfél trükkös és jól instruált emberei folyamatosan a földre henteregtek, és szörnyű kínokat szimuláltak, a mi kis latinunknak valódi fájdalmai voltak. A első félidőben csak Pintér mutatott elég bátorságot és elszántságot, hogy nekirontson a közeledő albán ármádiának. Doll mester le is cserélte.

És ott volt Gera Zoli. Nyilván maga is érezte, hogy mögötte egy betojt védelem gurigázik. Ezért folyamatosan beszállt ebbe a hátra-oldalra-hátra passzolgatásba. Ahogy haladt az idő egyre pontatlanabbul. Az ember a nézőtéren folyamatosan frászt kapott attól, hogy egy-egy oldalra gurított labda öt-tíz centi híján csúszik el egy vörös mezes lába előtt. (Vagy amikor el is csípi azt). Varga Roland egyszerűen lepattant a nála tizenöt centivel alacsonyabb középpályásokról. Böde Dani úgy harcolt egyedül, mint medve a farkascsordával. Három-négy védő-középpályás akaszkodott rá. De ez már taktika volt. Mint ahogy a három védő, Ramirez feltolása, vagy Pintér lecserélése is az volt. És az is az edzői stáb sara, hogy a zöld-fehér gárda a hosszabbításra tökéletesen elkészült az erejével. Rossz volt nézni, hogyan kóvályognak.

Visszatérve a Leandrot rettegésbe kergető hazai táborhoz. Az embernek határozott érzése volt, hogy a szurkolás, az égzengés, a Groupama aréna remek akusztikája nem az albánokat nyomasztotta, hanem a Ferencvárost.

A magyar bajnokság kirakat-csapata azért zuhant ki újra az első BL-párharcban, mert gyáva, önbizalom-hiányos, remegő lábú játékosok futottak ki a gyepre. Olyanok voltak, mint a Pintér-féle válogatott - anno. Elértük tehát, hogy egy hónappal a sokat ünnepelt EB után a válogatott többségét adó gárda olyan hitehagyott lett, mint mielőtt Dárdai Pál megjelent az öltözőben.

Némi vigaszul egy dolog szolgálhat. Ez az eredmény óriási blama. De a Ferencváros mégiscsak két döntetlennel, és fej-vagy-írás szerű tizenegyes párbajban esett ki a Partizani ellen. De mi van, ha továbbjut? Ha a salzburgi Vörös Bikák következnek? Ez a gárda, ilyen mentalitással, ilyen edzettségi állapotban, ilyen hozzáállással könnyen kapna összesen 10 gólt is a két mérkőzésen. S ez még a mostaninál is sokkal kínosabb égés lenne.

 

20 komment

Címkék: futball fradi Ferencváros Thomas Doll

Válogatott foci az új világban

2016.07.11. 13:51 :: center

 

A portugálok lettek az Európa-bajnokok.

Éljen! A döntő első félórájában megutáltam a franciákat, amikor jól látszott "taktikai szabálytalanságokkal" ki akarják csinálni a portugálok sztárjait. Előbb Christiano Ronaldot gyalulták le sikeresen. Majd Nanit és Pepét vágták fel óriási lelkesedéssel egy Clattenburg nevű brit bíró asszisztálása mellett.

Győztek a portugálok. és megint elhangzott szakértők szájából: nahát, pedig a francia csapatban mennyivel több sztár van. A francia együttes a transfermarkt szerint mennyivel többet ér.

Csakhogy.

Soha nem volt ekkora szakadék a válogatottak és a klubok között. A válogatottakat ugyanis nem lehet megvenni. Olyan nincs, hogy jön egy kínai, vagy arab, vagy kazah multimilliárdos, és közli, adják el neki a francia, a német vagy a portugál csapatot.

A válogatott tiszteletére himnuszt játszanak, a játékosok a szívükre teszik a kezüket, az égre néznek áldásért, vagy áhítattal behunyják a szemüket. A nézőtéren nemzeti zászlók lengenek.

Attól, hogy egy játékos a nemzeti tizenegyben parádézik, a "transfermarkton" csak kicsit emelkedik az ára. Mint például Nagy Ádámé 1 millió euróról 5 millióra kapaszkodhat. Ez nagy szó. De a klub fociban egy Pogba már 70 millióra bír felkapaszkodni, egy Renato Sanchez 35 milliót ér. Egy Gareth Baleért 99 milliót fizetett a Real Madrid. És hamarosan jönnek a százmilliós vásárlások is.

A válogatottak összeállításához szakértelem kell.

A klubcsapatokhoz pénz.

És ezért van az, hogy a magyar klubok megint ki fognak potyogni a különböző kupákból. A válogatott viszont ettől függetlenül szépen teljesíthet.

Soros György valószínűleg nem ad egy fityinget sem azért, hogy a magyar foci felfusson a régi magaslatokra.

Marad a rég óta - Kádártól Rákosiig - bevált módi. Állami pénzből kistafírozni a labdarúgást. "Kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci". De ez a pénz sohasem lehet nagy. Az emirátusokból jövő arab úriemberek bankszámlájához képest. Klubok helyet. Marad a válogatott.

Szükségünk van Dárdaira, Storckra és a többi szakemberre, hogy ebben a szép új focivilágban boldogulni tudjunk.

Szólj hozzá!

Címkék: magyar válogatott magyar labdarúgás

Feketék, fehérek, tarkák

2016.07.04. 13:18 :: center

 

 

Az Európa-bajnokság elődöntőjébe három olyan csapat jutott be, amellyel a magyar válogatott egy valamiben sohasem tudna versenyezni. A bőr színében.

A francia, a portugál, a német együttesben rengeteg olyan fiatalember focizott, aki első látásra - mondjuk, ha szemben jön az utcán - nem kelt európai benyomást.

Franciaország az EB-re nevezett játékosokból simán összeállíthatna egy olyan tizenegyet, amely külső megjelenésben jobban hasonlítana Elefántcsontpartra, amellyel ugye a magyar csapat előkészítő mérkőzést játszott a Fradi pályán. De nézzük: Evra és Sagna szenegáli, Payet Reunion szülötte, Mangala kongói, Mandada a másik Kongóból, Zairéből való, Umbiti és Kante kameruni, Pogba és Koman quineai, Moussa Sissoko mali, Balise Matuidi angolai születésű francia. Ja, és van egy fehér kakukktojás: Laurent Koscielny, akinek a szülei lengyelek.

A németeknél? Mustafi albán, Özil török szülők gyermeke. Can is török származék. Khedira tunéziai bevándorlók fia, Gomez édesapja spanyol vendégmunkás volt. Leroy Sané szülei szenegáli, Boatengé pedig ghánai "migránsok".

A portugáloknál mi a helyzet? Pepe brazil, Éder és Danilo Bissau-Guineából való,Nani és Eliseu a Zöld-foki szigeteken látta meg a napvilágot, Carvalho Luandában, Angola fővárosában született. Renato Sanchez igazi portugál, de arcvonásai elárulják, hogy ébenfekete szülei voltak.

A fehér ember gyengébben focizik?

Nem. Hiszen megannyi világsztárnak világos a bőre.

De ez a három példa - és tegyük hozzá Belgiumot - arra mutat, hogy a 21. században kitágult a világ. Hatalmas előnyben van azoknak az országoknak a futballja, amelyek nagyobb merítéssel rendelkeznek. Vagy egykori gyarmatok okán, vagy csak azért mert évtizedekkel ezelőtt megnyitották a kapuikat bevándorlók, külföldi munkavállalók előtt.

Nekünk itt van a Kárpát-medence 15 millió magyarja. Belőlük kell kimazsolázni a legjobbakat.
Persze, ha azt vesszük, hogy Izlandnak 323 ezer lakosa van...

 

Szólj hozzá!

Címkék: magyar válogatott

Kicsit túl sokat ünneplünk?

2016.07.01. 20:19 :: center

 

Legalábbis egy újságíró szerint. Akit Szöllősi Györgynek hívnak és a FourFourTwo nevű méregdrága magazin főszerkesztője. Azt mondja:

"1986-ban, amikor az idei Eb előtt legutóbb részt vettünk egy nagy futballtornán, az történt, hogy a vb-n úgy jutottunk a legjobb 14 európai csapat közé, hogy előtte legyőztük például Hollandiát és Ausztriát, ám tovább már nem tudtunk lépni, 3-0-s vereséggel búcsúztunk. Csak egyetlen csoportmeccset sikerült megnyerni a tornán. A nem hivatalos végeredmény szerint az európai csapatok rangsorában a 12. helyen végeztünk. A következménye ennek az lett, hogy többen kidobták a tévéjüket az ablakon, könyvek sora jelent meg az irtózatos blamáról, azonnal lemondott a szövetségi kapitány és az MLSZ-elnök, a mérkőzések résztvevői megvetés tárgyaként páriává lettek saját országukban, a politika, meg az úgynevezett véleményformáló elit évtizedekre, már-már úgy tűnt, végképp elfordult a futballtól."


"2016-ban, amikor harminc év után ismét kijutottunk, az történt, hogy egy nagy futballtornán úgy jutottunk a legjobb 16 európai csapat közé, hogy legyőztük például Norvégiát és Ausztriát, ám tovább már nem tudtunk lépni, 4-0-s vereséggel búcsúztunk. Csak egyetlen csoportmeccset sikerült megnyerni a tornán. A nem hivatalos végeredmény szerint az európai nemzetek rangsorában a 13. helyen végeztünk, tehát eggyel hátrébb, mint Mexikóban. A következménye ennek az lett, hogy az emberek lelkes ünneplésbe kezdtek Budapesten és országszerte, színpadot ácsoltak a Hősök terére, ahol tízezrek fogadták tapsolva, ünnepelve, könnyes szemmel a diadalmasan hazatérő csapatot, a különféle sajtótermékek egymást túllicitálva éltetik a nemzeti hősöket, városok és munkahelyek küldenek gratuláló táviratot, és milliók megvetésétől kell tartaniuk azoknak, akik óvatosan megpróbálják megfogalmazni, hogy egy 4-0-s vereség azért nem az a tipikusan és hagyományosan melldagasztó büszkeségre okot adó eredmény a labdarúgásban."

Oké. Ez valamennyire igaz.

De aztán rákezdi:

"most hazaárulónak bélyegzik azokat, akik meg merik jegyezni, hogy talán Dzsudzsák Balázsnak némi szerencsére is szüksége volt ahhoz, hogy – valóban világraszóló módon – két gólt szerezzen a szupersztárokból álló portugál válogatottnak. Akik korábban nem tudtak volna megnevezni összesen két válogatott játékost, azok most tetőtől talpig piros-fehér-zöldbe öltözve éneklik, hogy „soha nem érhet véget”.

Vagy:

"Mészölyék bizony még mindig nyugodtan mondogathatják, hogy mennyivel jobbak voltak, mert ők 1962-ben, 1964-ben és 1966-ban is a legszűkebb világelit, a legjobb nyolc (négy) mezőnyének teljes jogú tagjai voltak, míg a Storck-csapatnak éppen addig volt esélye bárki ellen, amíg a lesajnált, alábecsült kiscsapat szerepéből tudott borsot törni a meglepett ellenfelek orra alá."

Vagy:

" Nem károgás, hanem tárgyilagos megállapítás, hogy a most elért eredményért régen nem járt ünneplés Magyarországon. De rögtön hozzátesszük: az akkori mérce és futballellenes értelmiségi gőg, a nemzeti büszkeséget és lelkesedést kigúnyoló, fanyalgó hivatalos attitűd – mert ne legyenek kétségeink, hogy akkor is a média adta a kocsmában okoskodók szájába a szavakat – legalább olyan igazságtalan volt az akkor még igenis népszerű és értékes magyar focival szemben (1962-ben, 1964-ben, 1966-ban, 1972-ben, 1982-ben,1986-ban), mint amennyire most talán túlzó a válogatott fogadtatása."

Ez egy szubjektív cikk. Csak az a baja, hogy a FourFourTwo című magazint Felcsúton adják ki. Hogy Szöllősi éveken át Orbán Viktor magyar hangja volt. (A Puskás Akadémia szóvivője).

Meg tudná valaki mondani, hogy mi a baja Orbánnak a mostani sikerrel?

Az, hogy nem az övé? Az, hogy semmi köze sincs a pályaépítéshez? Az, hogy semmi köze sincs az akadémiákhoz, az akadémistákhoz?

Egyszerűen csak jött néhány szakember és gatyába rázta a válogatottat.

24 komment

Címkék: magyar válogatott magyar labdarúgás FourFourTwo

Ez a csapat nem érhet véget!

2016.06.26. 23:34 :: center

0:4 után rutin dolog azt mondani, hogy felejtsük el, lépjünk tovább. De, ne felejtsük el! Ne felejtsük el ezt az Európa-bajnokságot!

Ez a torna, ez a 0:4 nem hasonlítható össze a korábbi válogatottak nagy vereségeivel. A hollandok elleni 1:8-al, a szovjetek elleni 0:6-al Mexikóban. Azok a csapatok széthullottak. Ennek a gárdának most Toulouse-ban a Himnuszt énekelte a nézősereg.

Ez egy jó csapat.

Nem világverő.

De jó.

Annyira jó, hogy képes egy Európa-bajnokság csoportjában az első helyen végezni. Képes Európa legjobbjaival majdnem egyenrangú ellenfélként focizni.

Most körülnéztünk a kontinensen.

Jön a világbajnoki selejtező sorozat. Egy csoportban leszünk a portugálokkal, a svájciakkal. Most már tudjuk, ők milyenek. Láttuk őket testközelből. Nem csak a statisztikák alapján kell elképzelni ezeket a válogatottakat.

Akkor, a selejtező csoportban a magyar csapatnak első helyen kell végeznie. A mostani EB alapján ennek van esélye. Úgy is mondhatjuk: most már van esélye.

Dárdai, Storck, Thomas Doll hozott Magyarországra egy fajta filozófiát. Kicsit "németek" lettünk. De megmaradtunk igazi magyarnak.

És a 0:4 miatt ne felejtsük el saját érzelmeinket se. Ne felejtsük el, milyen érzés volt az EB magyar góljainak szurkolni. Milyen lelkesedéssel figyeltük a megújuló Dzsudzsák, a fantasztikus Gera góljait. Az inaszakadtáig küzdő Szalai játékát, Nagy Ádám pontos passzait. Királyt, a legendás királyt.

Egy ország szerette meg a nemzeti tizenegyet.

Ez a csapat nem érhet véget. Még varázsolni fognak mindenféle szépet.

3 komment

Címkék: magyar válogatott európa bajnokság

Most meg a belgák örülnek nekünk!

2016.06.24. 10:26 :: center

 

Mint a norvégok, az osztrákok, a portugálok...

"Számunkra sétagalopp lesz az út a döntőig vezető út"- nyilatkozta Thibault Courtois, Belgum válogatottjának kétméteres kapusa. Mert, hogy a kieséses szakasz könnyebbik ágán szerepelnek, ráadásul az első K.O. meccsen a magyarok jönnek szemben.

A magyar válogatottnak egy éve még "régmúltja volt". Mindenki a múltra hivatkozott. Bezzeg az aranycsapat. Bezzeg Albert Flóriánék, bezzeg Nyilasi Tibiék. És ezzel a hivatkozással lesajnálta a jelent. Idehaza alaposan megváltozott a közhangulat. De odakint, az európai konkurensek körében a csapatnak még mindig "régmúltja van".

Magyarok? Ja igen, volt egyszer egy Puskás. Aztán néma csönd.

Ők jönnek? Álomsorsolás.

Mit tudhat Thibault Coutois Dárdai Pálról, Bernd Storckról. Edzésekről, stratégiáról, taktikáról. Mit tudhat Kleinheislerről, Nagy Ádámról, Lovrencsicsről, az újra feltámadó Dzsudzsákról, Gera Zoltánról. És persze, kollégájáról. Akinek talán hallott a bulvársajtó révén a szürke mackó-nadrágjáról. De egy szürke mackó-nadrágtól csak nem ijed meg egy igazi belga.

Szóval a belgák örvendeznek.

A magyarok pedig a taktikai táblát lesik.

A belgák a FIFA világranglista 1-2. helyén állnak az utóbbi időben. A magyarok a 20. hely környékén. De most mind a két együttes benn van az Európa-16-ban.

A belgák örvendeznek.

Tizenöt-húszezer magyar pedig meggypiros mezben Toulousba tart.

Mert az éjszaka még nem ért véget és álmodni akarnak valami szépet.

Helyesebben a magyar labdarúgás éjszakája már véget ért. Éppen álmodunk valami szépet. S nem szeretnénk felébredni.

6 komment

Címkék: magyar válogatott dzsudzsák Dárdai Pál Bernd Storck