HTML

Szabadrúgás

Centernek nevezem magam, mert hiszek abban, hogy ez a legjobb poszt. A szabadrúgásra akkor vállalkozom, ha úgy látom jogos, mert szabálytalanság történt.

Utolsó kommentek

  • annalovacska: A "minden testi kontaktusnál szól a síp", és a "szinte ismeretlen az előnyszabály" csúsztatás. El... (2016.09.23. 20:09) A magyar bírónak mindig igaza van
  • csentecsa: @Én de genere Mi: Az elsődleges az, hogy drasztikusan vissza kell szorítani az illegális migrációt... (2016.09.19. 16:34) Özil, a migráns
  • Én de genere Mi: @csentecsa: Igen, ez a fő baj. Az elégséges integrálódás, ide szocializálódás hiánya. De akkor leg... (2016.09.19. 13:32) Özil, a migráns
  • csentecsa: @Én de genere Mi: Az a baj , hogy többségük nem integrálódik, és ez nem tegnap óta van így. Ezért ... (2016.09.19. 11:24) Özil, a migráns
  • csentecsa: Bírom egyébként, amikor egy-két díszpintyet mutatnak fel a libsik, hogy lám milyen sikeresek ezek ... (2016.09.19. 10:32) Özil, a migráns
  • Utolsó 20

Friss topikok

  • annalovacska: A "minden testi kontaktusnál szól a síp", és a "szinte ismeretlen az előnyszabály" csúsztatás. El... (2016.09.23. 20:09) A magyar bírónak mindig igaza van
  • csentecsa: @Én de genere Mi: Az elsődleges az, hogy drasztikusan vissza kell szorítani az illegális migrációt... (2016.09.19. 16:34) Özil, a migráns
  • Rich.mond: A válogatott mióta volt lufi, te szerencsétlen? A belgák elleni vereség kudarc? Európa legjobb 16... (2016.09.13. 21:48) Lufi
  • zaphodbeebthe1st: Egy-két aprósárg: - Az előző selejtezősorozat első mecse után kitették az edzőt pedig csak 1 pontt... (2016.09.07. 13:53) Zeró
  • sőőtnagyonis: Vagy jöhetnének a migránsok is.Sokkal tökösebben kellene a bajnokin is játszani, esetleg kiegészít... (2016.08.08. 15:40) Katinka-taktika

A magyar bírónak mindig igaza van

2016.09.22. 11:44 :: center

Mióta a kormány (becenevén közszolgálati) televízió kizárólagosan megszerezte (lenyúlta) a magyar focimeccsek közvetítését, drámai módon megjavult a játékvezetők tevékenysége. Nem bírnak hibázni. Legalábbis a kommentátorok szerint. Nem ítélhetnek úgy - csak általuk látott szabálytalanságért - büntetőt, hogy a szpíker (mégha először kicsit csodálkozott is) a második, harmadik ismétlés után ne mondta volna: "Hát igen, ebből a kameraállásból már jogosnak látszik". Miként ezt az egyébként derék Hajdú B. István tette egy olyan jelenet láttán, ami nem kutatott mást, csak azt, hogy a csatár megbotlott a saját lábában, és fenékre esett. Nem fújhatják szét úgy a meccset, hogy ne kapjanak dicsérő szavakat. "Igaza volt a bírónak". "Jól látta a spori". "Ez bizony les volt". "Jogos a szabadrúgás".

Thomas Doll, a Ferencváros edzője az, aki folyamatosan panaszkodik azért, mert a magyar játékvezetői gárda teljesen más felfogásban vezeti a meccseket, mint azt nyugati kollégáik teszik. Minden testi kontaktusnál minálunk szól a síp. Szinte ismeretlen az előnyszabály. Emiatt nincs folyamatos játék. Folyamatos játék nélkül pedig nincs támadó foci. Csak betonfalak.

Doll meg is kapja ezért. Ha másképpen nem, csapata a pályán.

Közszolga riportereink pedig dicsérnek, jóváhagynak, támogatnak, mondogatják a nézőnek: rosszul látta azt, amit lát. Szó sincs hibáról. Se nagyról, se kicsiről. Mert, ha alaposabban megvizsgáljuk, tulajdonképpen a játékvezetők is részei a Nagy Intézménynek. A Nagy Intézmény pedig tévedhetetlen. S hogy jön ahhoz egy mezei kommentátor, hogy tévedhetetlen intézményt bíráljon.

1 komment

Címkék: játékvezetés közszolgálati tévé magyar labdarúgás Thomas Doll

Özil, a migráns

2016.09.14. 09:03 :: center

Azt mondta a Kövér László, hogy itt van ez a focista, ez a Mesut Özil, aki török, hiába német válogatott, összeszorítja a száját meccsek előtt, és nem hajlandó a német himnuszt énekelni. Mert a migránsok már ilyenek. Nem hajlandók integrálódni. Hát azért nem kellene a focit belekeverni ebbe a nagy migráns-kampányba. Vagy ha igen, akkor a dologhoz egy picit érteni kellene. Mert hogy Mesut Özil nem török. Ő német. Németországban született. De a szülei sem törökök, hanem kurdok. Sőt, mi több, ők éppen a törökök miatt menekültek el kurd-földről. Igazi migrács-módon. Jöttek a török hatóságok, ők összepakoltak és futottak. Meg sem álltak Németországig.

Aztán meg ott van ez a Zlatan Ibrahimovics nevű svéd. Akkor ez is csak olyan mű-svéd lehet, aki összeszorítja a száját, hogy ne kelljen neki svéd himnuszt énekelni. Ilyen névvel biztosan nem akarja. Mert a migránsok ilyenek. Nem akarnak integrálódni. Pedig Ibrahimovics svéd. Malmőben született. Igaz migráns kölyök. Horvát és bosnyák szülőkkel.

És nekünk nincs saját migránsunk?

Nikolics Nemanja még csak nem is Magyarországon született, hanem magyar lakta vidéken. Ez a Nikolics pillanatnyilag az egyetlen magyar, aki főszerepet játszhat a Bajnokok Lígájában.

Egyszóval nem nagyon érdemes lendületesen belegyalogolni a nemzetközi foci életbe. És ott csapni szét a migránsok között. Mert egyszerre kiderül, hogy hopp!, ahol migránsokkal van tele a válogatott (lásd franciák, belgák, portugálok) ott bizony elég jól muzsikál a nemzeti válogatott. És, amennyire a tévéközvetítéseken látszik, ezek a feketék, barnák, fél-fehérek még a himnuszokat is hajlandók elénekelni. Már amennyire egy focista esetén követelmény a helyes intonáció.

13 komment

Lufi

2016.09.12. 10:46 :: center

A Fradi ugyanabban a kórságban betegedett meg, mint a magyar válogatott. Lufi-kipukkadásban. A betegség azzal kezdődött, hogy kezdetben minden sikerült. A labda a kapufáról bepattant. Az ellenfél hátvédei szájtátva figyelték, hogy robog el mellettük a másik csapat. A beadások pontosan érkeztek, a csatárok befejeltek, bekotortak, bebikáztak a kapuba. Az egész együttes harmonikusan mozgott. Mindenki tudta mi a feladata. Mindenki érezte az összjáték örömét.

Az egyik csapat (Ferencváros) már-már legyőzhetetlenné vált idehaza, a második (a válogatott) remek teljesítményt nyújtott az Európa-bajnokságon. Szép nagyra fújta a lufit a siker.

Aztán jöttek a tűszúrások. A válogatott esetében a fránya belgák, akik nem győzték a kapunkba rugdosni a labdát. Majd a Feröer-szigetek, amely jeges szelével elfújta győzelmi esélyeinket. A Fradi esetében pedig megjöttek az albán partizánok, utána pedig a magyar első osztály olyan csapatai, amelyek nem hittek abban, hogy a zöld sas legyőzhetetlen.

És pakk!, a lufi leeresztett.

A diagnózis a következőt mutatja: hirtelen támadt, akut önbizalom hiány. A biztonság elvesztése. A itt-ki-is-lehet-kapni tudata. Van egy magyar szólás. Ennél jobban nem fejezheti ki semmi egy focista állapotát: "inába szállt a bátorság".

Meggyengült inak, remegő térdek. Valóságos kórkép.

Nézzük meg, egy meccs alatt hány párharcot veszít most el a válogatott és a Ferencváros. Hányszor kerülnek ütközés után a játékosok a földre. Hányszor megy rossz helyre az utolsó passz. Az ellenfél kapuja előtt, és a saját tizenhatosnál.

Ezeknek a játékosoknak nem több edzésre volna szükségük. Nem még több "akaratra", ahogy Thomas Doll is hangsúlyozza. Nem én gyönyörű csajokat küldenék hozzájuk, akik naponta három-négy órán át azt suttognák a fülükbe: "Ti vagytok a legjobbak!"

Vagy valami ilyesmit. Mert az biztos, hogy amíg mi szurkolók fütyülünk a pályán, a bátorság benn szorul majd a gatyákban, a vádlikban, az inakban és a stoplis cipőkben.

A lufi meg gyűrötten a földre hullik.

2 komment

Címkék: taktika magyar válogatott Ferencváros Thomas Doll

Zeró

2016.09.07. 07:22 :: center

Már megint nulláról indulhatunk. Dupla nulláról a világbajnoki selejtező Oroszországba vezető útján. Vigasztalhatjuk magunkat, ahogy a kommentártorok mondogatni kezdték: itt a Feröer-szigeteken más csapat is meg fog izzadni. Hát ahhoz, hogy ekkora szélben, ilyen hidegben, műfüvön csúszkálva megizzadjon, valóban sokkal többet kell nyújtani, mint amit a magyar válogatott produkált.

Ez volt az első meccs, amikor Storck kapitány hibázott. Pedig általában jó ösztöne van. Első hibája az volt, hogy nem volt füle meghallani az északiak szorongását: "Jaj, jön az a nagy medve!" A Böde nevezetű, aki Budapesten széttépte a védelmüket. Dani turistának ment a nem turistának való vidékre. A második hiba: Nagy Ádámot hátra parancsolta a kapus elé, középső védőnek. A harmadik hiba az, hogy nem vette észre, hogy a Feröer meglepte. Nem a kapujukat tíz emberrel védő kis csapat várta a magyar együttest, hanem egy harcos, az első percben minden labdát, minden passzt letámadó farkas-csorda.

Örülni kellett a null-nullnak.

Kiderült: a milliárdos Dzsudzsák kalandozásai a forró Közel-keleten nem hiába valóak. Szép lassan beleszürkül abba a közegbe, ahol játszik. Alig volt játékos-társhoz menő passza.

Gulácsi viszont jó. Magabiztos. Kis-Király. Az ő jelenléte volt ennek a mérkőzésnek egyetlen pozitívuma.

Majd meglátjuk mi lesz itthon. A portugálokat legyűrő Svájc ellen. Ha maradunk nullán, bele kell törődni: ez a világbajnokság is elúszott. És el kell kezdeni szépen építkezni a négy év múlva megrendezésre kerülő újabb Európa-bajnokságra.

4 komment

Címkék: magyar válogatott Bernd Storck

Bogesz

2016.09.04. 14:53 :: center

Ha nem a nagy Bognár lenne a kis Bognár papája, akkor a kis Bognár nem 25 évesen került volna a válogatott keretébe. De a nagy Bognár a kis Bognár papája, ezért a kis Istvánnak el kellett szenvednie mindazt az ellenszenvet, amit egyes edzők, szövetségi kapitányok stb. édesapja iránt éreztek. Ezenkívül, mióta a nagy Bognár a Nemzeti Sport tótum faktuma a kis Bognárt még komolyabb hátrányos megkülönböztetés sújtja. A papa nem dicsérgethette a sportlap hasábjain, mert mégis elég hülyén fest, ha a nagy Bognár azt írja a kis Bognárról, hogy a forduló játékosa volt. Nem is írta.

Pedig a kis Bognár egyre jobb. Körülbelül két-három éve benőtt a feje lágya. A pályán is megokosodott. Tulajdonképpen mindent tud, amit egy igazi középpályásnak tudnia kell. Fizikailag kellene egy kicsit erősödnie. Bár ebben is halad szépen előre.

Szinte már olyan, mint Nagy Ádám. Akiből észrevétlenül a Mérce lett, akihez a válogatott tagjait hasonlítani kell. Mert (reméljük nem egyelőre) az olasz elemzők olyan dolgokat írnak le a volt fradistáról, amilyet utoljára anno a fiatal Dzsudzsák Balázsról írtak a hollandok.

Azt hiszem, hogy egy Nagy Ádám, Bognár István kettős nagyon sokat lendíthetne a magyar válogatott játékán. Két rafinált, rámenős, értelmes, gyors, kapura is veszélyes fiú. Két olyan labdarúgó, akinek esze van. S mostanában a középpályán játszanak világszerte az okosok.

Ha én a Storck lennék, biztosan kipróbálnám őket együtt.

És lehet, hogy ki is próbálja.

Ez a Storck tud meglepőket húzni.

Szólj hozzá!

Címkék: magyar válogatott Bognár György Bognár István

Mi macsók és ők

2016.08.17. 09:35 :: center

Mi macsók a büntetőpárbajban kétszer hasba lőjük a kapust. Ők, a csajok mind az ötször bevágják. Mi macsók remegő lábbal elbukjuk 14: 10 után a 15 találatig menő világbajnoki csörtét, ők, a csajok beviszik a győztes tust. Mi, macsók úgy megyünk ki a dobókőrbe, hogy kezünk-lábunk elgyengül, ők a csajok életük formájában a bronzig hajítanak. Mi macsók csak a többiek hátát nézzük a kajak-kenu-pályán, ők hasmenéssel is győznek.

Mi macsók egymást próbáljuk minél jobban, minél változatosabb módon leordítani, kigúnyolni, fölényes pofonkákkal megsemmisíteni a politika porondján. Közben a világ három legerősebb országában nő vezeti (vagy vezeti majd a kormányzatot). De a kisebbeknél is. Most éppen - ha nem is beszélünk már Indira Gandhiról, Golda Meirről, Benazir Bhuttóról, Isabell Peronról - Lengyelországnak, Lettországnak, Litvániának, Horvátországnak női vezetője van.

Hol vagyunk mi ettől?

Mi macsók focimeccsre (nem) járunk. Ők, focimeccsre nem járnak.

Pedig talán ez lehetne a magyar labdarúgás aranytartaléka. A nők, a stadionokban.

Az ő szeretetük, az ő lelkesedésük, rajongásuk, keménységük, kitartásuk vihetné előre a válogatott csapatot. És a klub csapatokat. Nyissuk ki a stadionokat a nők előtt. Jöhessenek be féláron, negyed-áron. Töltsék meg a lelátókat. Szurkoljanak.

Addig, mi macsók, hülyére verjük egymást a Népligetben.

Szólj hozzá!

Címkék: nők olimpia magyar labdarúgás

Katinka-taktika

2016.08.07. 21:44 :: center

A foci is tanulhatna Katinkától. Játszani kellene sokat. Meccseket. Folyamatosan. Hosszú Katinka nem azért lett Iron Lady, mert rengeteget "alapozott", vagy mert többet edzett mint a riválisai. Hanem - mint azt most már mindenki tudja - elindult minden versenyen, amelyen elindulhatott. Megtanult versenyezni, megtanult győzni.

A foci klubjaink pedig sorra esnek ki a nemzetközi kupákból. Nem bírják a sorozatterhelést. Győzni pedig végképpen nem tanultak meg.

Szépen kirajzolódik az elmúlt évek során az, hogy melyek azok a csapatok, amelyek folyamatosan kivágnak minket ezen párharcok során. Beloruszok, szerbek és más balkániak, esetleg szlovákok, osztrákok, szlovének is lehetnek. Melléjük érkezhet egy-egy dán, norvég.

S ezek a csapatok itt vannak a közelünkben (kivéve a dánokat és a norvégokat. Úgy kellene kezelni ezeket a konkurens együtteseket, mintha egy európai csoport lenne belőlük. Ilyen együttesekkel: FK Szarajevo, Zeljeznicar, Dinamo Zagreb, Hajduk Split, HNK Rijeka, Partizani Tirana, Skenderbeu, Partizan Belgrad, Vojvodina, Budnosc Podrgorica, Mladost Podgorica, Olimpija Ljubljana, Maribor, Red Bull Salzburg, Rapid Wien, Sparta Praha, Plzen, Slovan Bratislava, Ruzomberok, Legia Varso, Lech Poznan, Levszki Szófia, Lokomotiv Plovdiv, Dinamo Kiev, Sahtar Donyeck, Zalgiris, Vilnius Vysla, BOTE Boriszov, Ventspils, Liepaja, Levadia...

Egy csomó mumus. Egy csomó ismeretlen is van köztük, akik ellen mindig nagy mellénnyel lépnek pályára az együtteseink. Aztán lógó orral elkullognak.

Tessék kihívni őket. Tessék szerda-szombati ritmusban mérkőzéseket játszani.

És azt sem értem, hogy a válogatott (mondjuk csak Magyarországon játszó játékosokkal, hogy ne legyen gond az egyeztetés) miért nem játszik rendszeresen az osztrákokkal, az ukránokkal, a szerbekkel, a horvátokkal, a csehekkel, a lengyelekkel vagy a szlovákokkal. Itt vannak a szomszédban. Ez az egész terület, ahonnan a csapatok, vagy a válogatottak érkeznének, vagy ide-oda utazgatnának nem nagyobb, mint Franciaország vagy Németország.

6 komment

Címkék: magyar válogatott labdarúgás magyar labdarúgás Hosszú Katinka

Búcsú

2016.08.06. 13:42 :: center

Most néhány napig-hétig az olimpiáról fogok írni. De előtte elbúcsúzom Király Gábortól. Szia Gábor. A sok hülye a mackónadrágodat emlegette. Én téged. Te vagy a lángoszlop (Petőfivel). Pusztában bujdosunk, s te maradtál (na és Gera Zoli) a lángoszlop, aki a focit elvezethette volna Kánaán felé. Hát nem vezetted el. Csak egy kicsi ligetig. De már ez is valami volt. A magyar focinak korszakai vannak. Sárosiék, meg Puskásék, meg Alberték, meg Détáriék, most először lesz ez a korszak egy kapusról elnevezve. Emlékszel, Király Gabiékra? - kérdezik majd következő generációk az akkori falábúakat figyelve.

Gera Zolitól is megkérdezte a szövetségi kapitány (olvasom), hogy meddig még? Gera azt mondta: hajrá. Előre. Csináljuk még. Ez mentalitás. Mint a pályán. Már nem ugrik szaltót, csak ez a különbség. A jövő generációk még Böde Danit is emlegetik majd. Van valami közös ebben a három emberben. Király-Gera-Böde. Három rendes ember. Azt hiszem a foci-tudás mellett ez emeli ki őket a magyar labdarúgás közegéből. Az emberség. A megbízhatóság. Furcsa. a régi nagyokról olyan legendák szóltak, hogy kiket ittak asztal alá (vagy kik itták őket ugyanoda), kik csempésztek ezt azt, kik zsugáztak hajnalig, ki volt nagy vagány...A mi mostani legendáinkról, lángoszlopainkról akkor, amikor az egész fociban alig pislákol valami fény, az mondható el: rendes fickók.

Most pedig elnézést kérek az OTP Ligától, az NB II-től, a Groupama Arénától, az ustawkától (a szurkolói csoportok szervezett bunyójától, ha valaki nem tudná), megyek olimpia-nézőben.

Van élet focin kívül is.

Szólj hozzá!

Címkék: Gera Zoltán Király Gábor Böde Dániel

Dafke

2016.07.31. 07:30 :: center

A Diósgyőr ennyivel rosszabb csapat, mint a Partizani Tirana?

Vagy miért tudnak a Ferencváros harmatgyenge légiósai úgy játszani, mintha jövőjük múlna a teljesítményükön?

Vagy mire volt képes Thomas Doll a múlt héten, amire képtelen volt az albánokkal való BL-párharc elött?

Miközben a Hősök terén az önmagukat egyedül igazi Fradi szurkolóknak nevezők a magyar labdarúgás egyik legkülönösebb tüntetését tartották, a csapat a Groupama Arénában úgy játszott, ahogy a Bajnokok Ligájában kellett volna. A kemény magnak nevezett drukkerek politikamentes labdarúgást követeltek, de közben levelet írtak Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy legyen már olyan kedves, avatkozzon be "politikailag", és rúgja ki Kubatov Gábort a zöld-fehér klub elnökét.

De még ennél is furcsább volt, hogy a "nem igazi", megalkuvó, "bérdrukkerek" előtt (miért lenne bérdrukker, aki nehéz ezreseket fizet azért, hogy lássa a csapatot?) megtáltosodott a csapat.

Helyesebben azok a külföldiek kezdték el bemutatni , hogy van valami közük a labdarúgáshoz, akikről eddig mindenki - szakma és szurkolótábor - megállapította, hogy kár volt értük egyetlen fillért is kiadni.

Mert lássuk be, a Diósgyőr ellen nem a Ferencváros győzött 6:2-re, hanem egy vegyes csapat, amely így állt fel (némi magyar kiegészítéssel)

Dilaver, Leandro, Nalepa, Ramírez - Sesták,Trinks, - Djuricin.
Jó, Leandro már "foci-magyar".

Ez a csapat olyan volt, mintha Thomas Doll, és a klub vezérkara dafke azt demonstrálta volna, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindenki meg lehet elégedve, az igazolások pompásak. Egyébként is kinek van még problémája.

Nagyszerűen lehetett a tévé előtt (mert azért az ember egy ilyen BL fiaskó után nem megy a meccsre) mennyire egymást keresték átadásokkal, mennyire egymás ünnepelték a külhoni játékosok.

Vagányságnak ez az összeállítás egyszer jó volt Doll részéről. Sikerrel is járt.

De szeretném egyszer azt látni, hogy Radó Andrásról is bebizonyítja majd, hogy nem azért vették meg a Haladástól, hogy ne igazoljon az Újpesthez.

Mondjuk betenné - megfelelő poszton (a mez hátán lévő 10-es pozicióba) a kezdőbe.

4 komment

Címkék: foci magyar bajnokság Ferencváros Thomas Doll

Kifütyültük a Fradit

2016.07.21. 06:51 :: center

Aki tévén nézte, az valószínűleg nem is értette, miért ütötte ki a Ferencvárost az albán bajnokság második helyezettje a Bajnokok Ligájából. Ahhoz, hogy megértsük, a lelátón kellett ülni, és folyamatosan nézni a játékosokat, nemcsak akkor, amikor egy-egy kamera rájuk közelít. Ott volt például Leandro. Látni kellett a kétségbeesését, amikor feléje szállt a labda. Az első félidő elején elindul két albán a kapunk elé, a mi derék ex-brazilunk némi toporgás után egyszerűen - bocs a kifejezésért - seggre esik. Van amikor fel akar szabadítani, de egy gyönyörű óriáskiflit rajzol a levegőbe a labdával. (Lehet, hogy a kamera mutatta ezt). Az arcát volt érdemes figyelni. Azt a végtelen levertséget, bizonytalanságot, félelmet, ami a vonásain látszott. Mögötte zengett-zúgott a B-szektor. De esküszöm, a dübörgő szurkolás megijesztette.

Látni kellett Hüsinget. A Werder Brémából Budapestre került német lőtte ugye az albánok egyenlítő öngólját, amely ha nem a saját, hanem az ellenfél hálójában landol, akkor percekig tartó vastapsot provokál. De azt is látni kellett, hogy a hátsó három védő Dilaver, Hüsing és Leandro nem tudta, nem merte előre játszani a labdát, egymástól kérték folyton el, és kiabáltak Dibusznak: figyeljen, mert ő következik. És a mi kis kedves Ramirezünk. Nyilván taktika megfontolásból szinte soha nem jött hátra védekezni, és a felezővonal tájékán álldogálva várta, hogy a három szerencsétlen védőtársa hozzá juttassa valahogy a játékszert. Ő futkosott el a szélen. De ettől annyira elfáradt, hogy villám-lábai felmondták a szolgálatot. S miközben az ellenfél trükkös és jól instruált emberei folyamatosan a földre henteregtek, és szörnyű kínokat szimuláltak, a mi kis latinunknak valódi fájdalmai voltak. A első félidőben csak Pintér mutatott elég bátorságot és elszántságot, hogy nekirontson a közeledő albán ármádiának. Doll mester le is cserélte.

És ott volt Gera Zoli. Nyilván maga is érezte, hogy mögötte egy betojt védelem gurigázik. Ezért folyamatosan beszállt ebbe a hátra-oldalra-hátra passzolgatásba. Ahogy haladt az idő egyre pontatlanabbul. Az ember a nézőtéren folyamatosan frászt kapott attól, hogy egy-egy oldalra gurított labda öt-tíz centi híján csúszik el egy vörös mezes lába előtt. (Vagy amikor el is csípi azt). Varga Roland egyszerűen lepattant a nála tizenöt centivel alacsonyabb középpályásokról. Böde Dani úgy harcolt egyedül, mint medve a farkascsordával. Három-négy védő-középpályás akaszkodott rá. De ez már taktika volt. Mint ahogy a három védő, Ramirez feltolása, vagy Pintér lecserélése is az volt. És az is az edzői stáb sara, hogy a zöld-fehér gárda a hosszabbításra tökéletesen elkészült az erejével. Rossz volt nézni, hogyan kóvályognak.

Visszatérve a Leandrot rettegésbe kergető hazai táborhoz. Az embernek határozott érzése volt, hogy a szurkolás, az égzengés, a Groupama aréna remek akusztikája nem az albánokat nyomasztotta, hanem a Ferencvárost.

A magyar bajnokság kirakat-csapata azért zuhant ki újra az első BL-párharcban, mert gyáva, önbizalom-hiányos, remegő lábú játékosok futottak ki a gyepre. Olyanok voltak, mint a Pintér-féle válogatott - anno. Elértük tehát, hogy egy hónappal a sokat ünnepelt EB után a válogatott többségét adó gárda olyan hitehagyott lett, mint mielőtt Dárdai Pál megjelent az öltözőben.

Némi vigaszul egy dolog szolgálhat. Ez az eredmény óriási blama. De a Ferencváros mégiscsak két döntetlennel, és fej-vagy-írás szerű tizenegyes párbajban esett ki a Partizani ellen. De mi van, ha továbbjut? Ha a salzburgi Vörös Bikák következnek? Ez a gárda, ilyen mentalitással, ilyen edzettségi állapotban, ilyen hozzáállással könnyen kapna összesen 10 gólt is a két mérkőzésen. S ez még a mostaninál is sokkal kínosabb égés lenne.

 

20 komment

Címkék: futball fradi Ferencváros Thomas Doll

Válogatott foci az új világban

2016.07.11. 13:51 :: center

 

A portugálok lettek az Európa-bajnokok.

Éljen! A döntő első félórájában megutáltam a franciákat, amikor jól látszott "taktikai szabálytalanságokkal" ki akarják csinálni a portugálok sztárjait. Előbb Christiano Ronaldot gyalulták le sikeresen. Majd Nanit és Pepét vágták fel óriási lelkesedéssel egy Clattenburg nevű brit bíró asszisztálása mellett.

Győztek a portugálok. és megint elhangzott szakértők szájából: nahát, pedig a francia csapatban mennyivel több sztár van. A francia együttes a transfermarkt szerint mennyivel többet ér.

Csakhogy.

Soha nem volt ekkora szakadék a válogatottak és a klubok között. A válogatottakat ugyanis nem lehet megvenni. Olyan nincs, hogy jön egy kínai, vagy arab, vagy kazah multimilliárdos, és közli, adják el neki a francia, a német vagy a portugál csapatot.

A válogatott tiszteletére himnuszt játszanak, a játékosok a szívükre teszik a kezüket, az égre néznek áldásért, vagy áhítattal behunyják a szemüket. A nézőtéren nemzeti zászlók lengenek.

Attól, hogy egy játékos a nemzeti tizenegyben parádézik, a "transfermarkton" csak kicsit emelkedik az ára. Mint például Nagy Ádámé 1 millió euróról 5 millióra kapaszkodhat. Ez nagy szó. De a klub fociban egy Pogba már 70 millióra bír felkapaszkodni, egy Renato Sanchez 35 milliót ér. Egy Gareth Baleért 99 milliót fizetett a Real Madrid. És hamarosan jönnek a százmilliós vásárlások is.

A válogatottak összeállításához szakértelem kell.

A klubcsapatokhoz pénz.

És ezért van az, hogy a magyar klubok megint ki fognak potyogni a különböző kupákból. A válogatott viszont ettől függetlenül szépen teljesíthet.

Soros György valószínűleg nem ad egy fityinget sem azért, hogy a magyar foci felfusson a régi magaslatokra.

Marad a rég óta - Kádártól Rákosiig - bevált módi. Állami pénzből kistafírozni a labdarúgást. "Kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci". De ez a pénz sohasem lehet nagy. Az emirátusokból jövő arab úriemberek bankszámlájához képest. Klubok helyet. Marad a válogatott.

Szükségünk van Dárdaira, Storckra és a többi szakemberre, hogy ebben a szép új focivilágban boldogulni tudjunk.

Szólj hozzá!

Címkék: magyar válogatott magyar labdarúgás

Feketék, fehérek, tarkák

2016.07.04. 13:18 :: center

 

 

Az Európa-bajnokság elődöntőjébe három olyan csapat jutott be, amellyel a magyar válogatott egy valamiben sohasem tudna versenyezni. A bőr színében.

A francia, a portugál, a német együttesben rengeteg olyan fiatalember focizott, aki első látásra - mondjuk, ha szemben jön az utcán - nem kelt európai benyomást.

Franciaország az EB-re nevezett játékosokból simán összeállíthatna egy olyan tizenegyet, amely külső megjelenésben jobban hasonlítana Elefántcsontpartra, amellyel ugye a magyar csapat előkészítő mérkőzést játszott a Fradi pályán. De nézzük: Evra és Sagna szenegáli, Payet Reunion szülötte, Mangala kongói, Mandada a másik Kongóból, Zairéből való, Umbiti és Kante kameruni, Pogba és Koman quineai, Moussa Sissoko mali, Balise Matuidi angolai születésű francia. Ja, és van egy fehér kakukktojás: Laurent Koscielny, akinek a szülei lengyelek.

A németeknél? Mustafi albán, Özil török szülők gyermeke. Can is török származék. Khedira tunéziai bevándorlók fia, Gomez édesapja spanyol vendégmunkás volt. Leroy Sané szülei szenegáli, Boatengé pedig ghánai "migránsok".

A portugáloknál mi a helyzet? Pepe brazil, Éder és Danilo Bissau-Guineából való,Nani és Eliseu a Zöld-foki szigeteken látta meg a napvilágot, Carvalho Luandában, Angola fővárosában született. Renato Sanchez igazi portugál, de arcvonásai elárulják, hogy ébenfekete szülei voltak.

A fehér ember gyengébben focizik?

Nem. Hiszen megannyi világsztárnak világos a bőre.

De ez a három példa - és tegyük hozzá Belgiumot - arra mutat, hogy a 21. században kitágult a világ. Hatalmas előnyben van azoknak az országoknak a futballja, amelyek nagyobb merítéssel rendelkeznek. Vagy egykori gyarmatok okán, vagy csak azért mert évtizedekkel ezelőtt megnyitották a kapuikat bevándorlók, külföldi munkavállalók előtt.

Nekünk itt van a Kárpát-medence 15 millió magyarja. Belőlük kell kimazsolázni a legjobbakat.
Persze, ha azt vesszük, hogy Izlandnak 323 ezer lakosa van...

 

Szólj hozzá!

Címkék: magyar válogatott

Kicsit túl sokat ünneplünk?

2016.07.01. 20:19 :: center

 

Legalábbis egy újságíró szerint. Akit Szöllősi Györgynek hívnak és a FourFourTwo nevű méregdrága magazin főszerkesztője. Azt mondja:

"1986-ban, amikor az idei Eb előtt legutóbb részt vettünk egy nagy futballtornán, az történt, hogy a vb-n úgy jutottunk a legjobb 14 európai csapat közé, hogy előtte legyőztük például Hollandiát és Ausztriát, ám tovább már nem tudtunk lépni, 3-0-s vereséggel búcsúztunk. Csak egyetlen csoportmeccset sikerült megnyerni a tornán. A nem hivatalos végeredmény szerint az európai csapatok rangsorában a 12. helyen végeztünk. A következménye ennek az lett, hogy többen kidobták a tévéjüket az ablakon, könyvek sora jelent meg az irtózatos blamáról, azonnal lemondott a szövetségi kapitány és az MLSZ-elnök, a mérkőzések résztvevői megvetés tárgyaként páriává lettek saját országukban, a politika, meg az úgynevezett véleményformáló elit évtizedekre, már-már úgy tűnt, végképp elfordult a futballtól."


"2016-ban, amikor harminc év után ismét kijutottunk, az történt, hogy egy nagy futballtornán úgy jutottunk a legjobb 16 európai csapat közé, hogy legyőztük például Norvégiát és Ausztriát, ám tovább már nem tudtunk lépni, 4-0-s vereséggel búcsúztunk. Csak egyetlen csoportmeccset sikerült megnyerni a tornán. A nem hivatalos végeredmény szerint az európai nemzetek rangsorában a 13. helyen végeztünk, tehát eggyel hátrébb, mint Mexikóban. A következménye ennek az lett, hogy az emberek lelkes ünneplésbe kezdtek Budapesten és országszerte, színpadot ácsoltak a Hősök terére, ahol tízezrek fogadták tapsolva, ünnepelve, könnyes szemmel a diadalmasan hazatérő csapatot, a különféle sajtótermékek egymást túllicitálva éltetik a nemzeti hősöket, városok és munkahelyek küldenek gratuláló táviratot, és milliók megvetésétől kell tartaniuk azoknak, akik óvatosan megpróbálják megfogalmazni, hogy egy 4-0-s vereség azért nem az a tipikusan és hagyományosan melldagasztó büszkeségre okot adó eredmény a labdarúgásban."

Oké. Ez valamennyire igaz.

De aztán rákezdi:

"most hazaárulónak bélyegzik azokat, akik meg merik jegyezni, hogy talán Dzsudzsák Balázsnak némi szerencsére is szüksége volt ahhoz, hogy – valóban világraszóló módon – két gólt szerezzen a szupersztárokból álló portugál válogatottnak. Akik korábban nem tudtak volna megnevezni összesen két válogatott játékost, azok most tetőtől talpig piros-fehér-zöldbe öltözve éneklik, hogy „soha nem érhet véget”.

Vagy:

"Mészölyék bizony még mindig nyugodtan mondogathatják, hogy mennyivel jobbak voltak, mert ők 1962-ben, 1964-ben és 1966-ban is a legszűkebb világelit, a legjobb nyolc (négy) mezőnyének teljes jogú tagjai voltak, míg a Storck-csapatnak éppen addig volt esélye bárki ellen, amíg a lesajnált, alábecsült kiscsapat szerepéből tudott borsot törni a meglepett ellenfelek orra alá."

Vagy:

" Nem károgás, hanem tárgyilagos megállapítás, hogy a most elért eredményért régen nem járt ünneplés Magyarországon. De rögtön hozzátesszük: az akkori mérce és futballellenes értelmiségi gőg, a nemzeti büszkeséget és lelkesedést kigúnyoló, fanyalgó hivatalos attitűd – mert ne legyenek kétségeink, hogy akkor is a média adta a kocsmában okoskodók szájába a szavakat – legalább olyan igazságtalan volt az akkor még igenis népszerű és értékes magyar focival szemben (1962-ben, 1964-ben, 1966-ban, 1972-ben, 1982-ben,1986-ban), mint amennyire most talán túlzó a válogatott fogadtatása."

Ez egy szubjektív cikk. Csak az a baja, hogy a FourFourTwo című magazint Felcsúton adják ki. Hogy Szöllősi éveken át Orbán Viktor magyar hangja volt. (A Puskás Akadémia szóvivője).

Meg tudná valaki mondani, hogy mi a baja Orbánnak a mostani sikerrel?

Az, hogy nem az övé? Az, hogy semmi köze sincs a pályaépítéshez? Az, hogy semmi köze sincs az akadémiákhoz, az akadémistákhoz?

Egyszerűen csak jött néhány szakember és gatyába rázta a válogatottat.

24 komment

Címkék: magyar válogatott magyar labdarúgás FourFourTwo

Ez a csapat nem érhet véget!

2016.06.26. 23:34 :: center

0:4 után rutin dolog azt mondani, hogy felejtsük el, lépjünk tovább. De, ne felejtsük el! Ne felejtsük el ezt az Európa-bajnokságot!

Ez a torna, ez a 0:4 nem hasonlítható össze a korábbi válogatottak nagy vereségeivel. A hollandok elleni 1:8-al, a szovjetek elleni 0:6-al Mexikóban. Azok a csapatok széthullottak. Ennek a gárdának most Toulouse-ban a Himnuszt énekelte a nézősereg.

Ez egy jó csapat.

Nem világverő.

De jó.

Annyira jó, hogy képes egy Európa-bajnokság csoportjában az első helyen végezni. Képes Európa legjobbjaival majdnem egyenrangú ellenfélként focizni.

Most körülnéztünk a kontinensen.

Jön a világbajnoki selejtező sorozat. Egy csoportban leszünk a portugálokkal, a svájciakkal. Most már tudjuk, ők milyenek. Láttuk őket testközelből. Nem csak a statisztikák alapján kell elképzelni ezeket a válogatottakat.

Akkor, a selejtező csoportban a magyar csapatnak első helyen kell végeznie. A mostani EB alapján ennek van esélye. Úgy is mondhatjuk: most már van esélye.

Dárdai, Storck, Thomas Doll hozott Magyarországra egy fajta filozófiát. Kicsit "németek" lettünk. De megmaradtunk igazi magyarnak.

És a 0:4 miatt ne felejtsük el saját érzelmeinket se. Ne felejtsük el, milyen érzés volt az EB magyar góljainak szurkolni. Milyen lelkesedéssel figyeltük a megújuló Dzsudzsák, a fantasztikus Gera góljait. Az inaszakadtáig küzdő Szalai játékát, Nagy Ádám pontos passzait. Királyt, a legendás királyt.

Egy ország szerette meg a nemzeti tizenegyet.

Ez a csapat nem érhet véget. Még varázsolni fognak mindenféle szépet.

3 komment

Címkék: magyar válogatott európa bajnokság

Most meg a belgák örülnek nekünk!

2016.06.24. 10:26 :: center

 

Mint a norvégok, az osztrákok, a portugálok...

"Számunkra sétagalopp lesz az út a döntőig vezető út"- nyilatkozta Thibault Courtois, Belgum válogatottjának kétméteres kapusa. Mert, hogy a kieséses szakasz könnyebbik ágán szerepelnek, ráadásul az első K.O. meccsen a magyarok jönnek szemben.

A magyar válogatottnak egy éve még "régmúltja volt". Mindenki a múltra hivatkozott. Bezzeg az aranycsapat. Bezzeg Albert Flóriánék, bezzeg Nyilasi Tibiék. És ezzel a hivatkozással lesajnálta a jelent. Idehaza alaposan megváltozott a közhangulat. De odakint, az európai konkurensek körében a csapatnak még mindig "régmúltja van".

Magyarok? Ja igen, volt egyszer egy Puskás. Aztán néma csönd.

Ők jönnek? Álomsorsolás.

Mit tudhat Thibault Coutois Dárdai Pálról, Bernd Storckról. Edzésekről, stratégiáról, taktikáról. Mit tudhat Kleinheislerről, Nagy Ádámról, Lovrencsicsről, az újra feltámadó Dzsudzsákról, Gera Zoltánról. És persze, kollégájáról. Akinek talán hallott a bulvársajtó révén a szürke mackó-nadrágjáról. De egy szürke mackó-nadrágtól csak nem ijed meg egy igazi belga.

Szóval a belgák örvendeznek.

A magyarok pedig a taktikai táblát lesik.

A belgák a FIFA világranglista 1-2. helyén állnak az utóbbi időben. A magyarok a 20. hely környékén. De most mind a két együttes benn van az Európa-16-ban.

A belgák örvendeznek.

Tizenöt-húszezer magyar pedig meggypiros mezben Toulousba tart.

Mert az éjszaka még nem ért véget és álmodni akarnak valami szépet.

Helyesebben a magyar labdarúgás éjszakája már véget ért. Éppen álmodunk valami szépet. S nem szeretnénk felébredni.

6 komment

Címkék: magyar válogatott dzsudzsák Dárdai Pál Bernd Storck

Ez egy elég jó dolog

2016.06.22. 21:18 :: center

Gera Zoli mondott a magyar-portugál után egy klasszikust: "Ahogy látom, mi végeztünk az élen. Azért ez egy elég jó dolog."

Bizony elég jó dolog. Rúgtunk a portugáloknak 3 gólt. Igaz ők is rúgtak ugyanannyit. Náluk C. Ronaldo megtalálta, amit eddig keresgélt, a góllövő cipőjét. Nálunk ugyanezt tette Dzsudzsák Balázs. De végül mégis csak a magyar csapat győzött. Hiszen első lett az EB csoportjában. S ez valami hihetetlen. Azért hihetetlen, mert ki mondta volna egy hónappal ezelőtt, hogy egy Lang, Juhász, Guzmics, Korhut, Elek, Pintér, Gera, Lovrencsics, Dzsudzsák, Szalai összetételű gárda pariban tud lenni CR-el, Nanival, a két Carvalhoval, Pepével stb. felálló luzitánokkal.

Hol voltak a mi "sztárjaink"? Nagy Ádám, Kleinheisler, Nikolics, Böde Dani? Pihentek. Részben sárga lapjaik miatt. És készültek a nyolcaddöntőre! Mert már megengedhettük magunknak, hogy a következő mérkőzésre figyeljünk.

Szóval, ez egy elég jó dolog.

A védekezés most nem volt olyan remek, mint az előző két csoport-mérkőzésen. De bőven kárpótolt mindenkit Gera Zoli fantasztikus gólja. Erről ő: eszébe jutott, hogy ilyen helyzetből anno betalált a Liverpoolnak. Hát most is meglőtte. Bement.

Jó az öreg a háznál, aki tudja, miként lehet gólt rúgni a Liverpoolnak.

És Balázs?

Talán most rájön, hogy nem kell a jófenébe eligazolni egy kis pénzért. Elég csak várni. Jönnek majd csőstül a kérők, és zsákban hozzák a zsozsót.

Minden magyar játékos a meccs után azt nyilatkozta: várja a következő meccset. Vasárnap. Négy nap múlva. Nem azt mondták, hogy kihajtottuk magukat. Kilóg a a pejsli ebben a dög melegben. Nem, várjuk a következő meccset.

Dzsudzsák ehhez hozzátette, aztán majd várjuk a negyeddöntőt, az elődöntőt, és így tovább...

Ez azért egy elég jó dolog.

7 komment

Címkék: magyar válogatott dzsudzsák európa bajnokság Gera Zoltán

Verjük meg Portugáliát!

2016.06.21. 20:31 :: center

Most, hogy benn vagyunk a legjobb 16 között, már lehet egy mérettel nagyobb mellényünk. Nézegethetjük a Döntő feliratú rajzot. Rögtön látjuk, ha a 3. helyen jutunk tovább, akkor azok jönnek, akinek kedden drukkoltunk: a németek. Ő utánuk pedig valószínűleg az olaszok érkeznének. Ha másodikak vagyunk, akkor az angolok következnek utánuk a franciák. Ha viszont megnyerjük a csoportot, akkor Belgium és Wales "testén át" egészen az elődöntőbe kerülhetünk.

És miért ne nyernénk meg a csoportot?

Jönnek a portugálok. Sztárok. De... Nekik 2 pontjuk van. Nekünk négy. Az EB előtt, mindenki legalább fordítva gondolta. Ha kikapnak, ők lesznek a csoportban a harmadikok, és rohanhatnak a németek karmai közé. Ettől megremeghet a lábuk.

Ez most igazi foci-tanfolyam lesz. Mi ér többet, három-négy világsztár, vagy egy szervezett, tehetséges csapat?

Lehet, hogy Storck kapitány szerdán már előre gondolkodik, a kieséses szakaszra. Pályára küld egy olyan együttest, amelynek tagjai nem rendelkeznek sárga lappal, nem bicegnek kisebb nagyobb sérülésektől. De, ne feledjük, az is ugyanaz a csapat lesz. Még ha másokkal is. A legnagyobb erénye a magyar válogatottnak, hogy húsz csereszabatos mezőnyjátékosa van. És három csereszabatos kapusa.

A magyar foci feltámadt.

S a holnapi jelszó: Fel! Támadunk!

3 komment

Címkék: magyar válogatott európa bajnokság Bernd Storck

Hősköltemény

2016.06.18. 20:29 :: center

Éljen sokáig Szergej Karaszjov! Az EB leghülyébb bírója befújt ellenünk (ahogy Belgium ellen is) egy olyan tizenegyest, amit csak alaposan bevodkázva láthatott jogosnak. De ezzel tette lehetővé azt, hogy az új magyar válogatott és a csodálatos szövetségi kapitány valódi hőskölteményt alkossanak a Marseille-i stadionban.

Azt hiszem, hogy a döntetlen Izland ellen legalább annyit ér, mint az Ausztria elleni győzelem. Mit lehetett látni a magyar válogatottól? Önfeláldozó, kérlelhetetlen, taktikus, bátor játékot. Vesztes állásban is türelmes focit. Remek erőnlétet. Önmagukban való hitet.

Mit lehet látni Bernd Storck szövetségi kapitánytól? Kiváló taktikai érzéket. Jó cseréket. Bátorságot. Az utolsó percekben már egyszerre volt a pályán a lengyel gólkirály, a magyar gólkirály, az újra magára támadó Szalai, Dzsudzsák Balázs, Kleinheisler László, Gera Zoltán, Nagy Ádám. Csupa gólerős focista.

Csak most már nehogy túlzásba vigyük. (Ez persze vicc).

Ha megverjük Portugáliát, akkor csoportelsők leszünk és focizhatunk a belgákkal, akik ma hármat hintettek az íreknek.

Jó lesz nekünk a második hely is.

Persze, ha megverjük a portugálokat, miért ne vernénk meg a belgákat is...

De hagyjuk ezeket a marhaságokat. A lényeg, ez a magyar válogatott képes hőstettre. Ez a magyar válogatott az utolsó percekben - Szergej Karaszjov újabb erőfeszítése ellenére - nem gólt kap, hanem gólt rúg. Nem először.

És már ez hatalmas dolog.

77 komment

Címkék: magyar válogatott európa bajnokság Bernd Storck

Fiúk, ne menjetek!

2016.06.16. 14:58 :: center

 

Azt mondja az internet: Nagy Ádámot és Kleinheisler Lászlót vinné Olaszországba a Bologna. Máris. Egy győztes meccs után.

A Bolognával csak az a baj, hogy az olasz bajnokságban 14. helyezett.

Vagyis nem egy Juventus, nem egy Inter, nem egy Roma. Szóval nem egy a nagyok közül. Kicsinek sem kicsi. Olyan jó közepes. Mindenesetre egy ilyen csapatba könnyebben bekerülne a két srác, nem kellene a kispadot koptatniuk. Ami mondjuk egy Milan esetében nem lenne biztos. Ráadásul ketten mehetnének. Együtt vághatnának neki a nagy ismeretlennek.

Minden amellett szól, hogy mondjanak igent. Van egy fogadásom: a menedzserük is bőszen győzködi őket, és lobogtat egy tollat: "aláírni!"

De, ha most aláírnak és bolognai szinten vágnak neki a nyugat-európai kalandozásban, akkor könnyen lehet, hogy azon a szinten is maradnak. Egészen más dolog a bajnoki címért küzdeni, mint egy bajnokság 13. helyéért. Nagy Ádám ezt már tudhatja, hiszen épp az idén lett bajnok. (Igaz, magyar bajnok). Kleinheisler meg harcolhat a 13. helyért a Werder Bremen focistájaként is. Minek átmenni Olaszországba? Most már biztosan csapatba kerül a brémaiaknál is.

Most igazolni, az első megnyert EB-meccs után nem csak elkapkodott dolog, hanem kis hitűség is lenne. A magyar válogatott játékát látva biztosak lehetünk: továbbjutunk. Nemcsak két mérkőzés várhat a csapatra. És minden egyes játéknap feljebb srófolja a két fiú (és a többi játékos) értékét.

Ami nemcsak euróban jelentkezik, hanem presztízsben is.

Várjanak türelemmel - és jó focival.

Azért Nagy Ádám miatt sajog a Fradi-szív.

3 komment

Címkék: magyar válogatott európa bajnokság Nagy Ádám Kleinheisler

Most ne legyen nagy pofánk?

2016.06.14. 20:32 :: center

2:0. Megvertük Ausztriát. Megnyertük az EB első meccsét.

Láttuk az Európa-bajnokság összes csapatát (na jó, a spanyol-izlandi még hátravan). Emlékeztek az eredményekre? Tudjátok, ki nyert eddig kettő nullra? Persze, hogy tudjátok: Németország és Olaszország. És Magyarország. Slussz-passz.

Az összes többi meccs vagy 1:0, 2:1, 1:1. Vagy egy gólosok, vagy döntetlenek.

Láttuk az Európa-bajnokság összes csapatát (jó, a spanyol-izlandi még hátravan). Azt kell mondanom, hogy a németek és az olaszok, játszottak olyan szervezetten, okosan, mint a magyarok. Lehet, hogy az ukránok és a belgák keményebb ellenfelek, mint az osztrákok, de akkor is ez a mi válogatottunk az EB legnagyobb meglepetése. Most az egész csapat Szalaival, Nagy Ádámmal, Kleinheislerrel, Stieberrel, Gerával, Némethtel hökkentette meg a világ tévénézőit.

Garantáltan rólunk fog szólni a nemzetközi sportsajtó.

Most ne legyen nagy pofánk?

Tiszta szerencse, hogy most jönnek a hűvös izlandiak. Az acélnál is keményebbek. (Bár még nem láttam a spanyol-izlandit). Elég idő van lehiggadni. Elég idő van újra kitalálni a taktikát. Elég idő van előre tekinteni...Lehet nézegetni a nyolcaddöntő sorsolását.

Mert ha nem is kiáltjuk ki e tökéletes délutánon a magyar válogatottat az új aranycsapatnak. De az már biztosnak látszik, hogy legalább a legjobb csoport-harmadikok között a helyünk.

Azért idehaza ölelkezünk.

35 komment

Pirotechnika

2016.06.12. 14:22 :: center

És az orosz szektorból vörös tűzijáték rakéta repült az angol szurkolók közé... Rakéta, az állítólag legjobban őrzött nemzetközi labdarúgó tornán. Ezek a bájos franciák.

Azt írja a sportlap helyszíni tudósítója:

"pénteken úgy sétáltam be a Stade de France-ba, hogy a stadion körüli zóna bejáratánál könnyed legyintéssel továbbot intő biztonsági embert leszámítva még csak rám se hederített senki. Hogy mit rejt dugig megpakolt hátizsákom, mi lapul farmerzsebemben, netán mit próbálok a cipőtalpamba építve becsempészni, teljesen hidegen hagyta az őröket...sőt még fém detektoros kapuval sem találkoztam..."

Vagyis a Fradi-pályára nehezebb bejutni, mint a labdarúgó Európa-bajnokság színhelyére. Ezek a bájos franciák.

Az egész világ lélegzetét visszafojtva figyelte mi lesz? Jön az ISIS, a Boko Haram, az Al Khaida? Jönnek a gonosz terroristák... Ott támadnak, az EB altesténél. Nem a szigorúan őrzött (???) stadionokban, hanem a vendéglők teraszán, ahol a békés szurkolók francia konyakot, bordói vörösbort kortyolgatnak. Meg is tiltotta a hatóság, hogy a franciaországi vendéglők teraszán meccset lehessen nézni. Ó, bájos franciák.

Marseille-ben tojtak a rendeletre. (És hol még?) Meg is lett a következménye. Szétverték egymást a bekonyakozott orosz és angol drukkerek. És csatlakozott hozzájuk néhány lelkes helybeli is. "Uram a késemért jöttem. Hol hagyta? Valamilyen matrózban..."

Az Iszlám Állam pedig csak ül fekete csuklyában, lába között gépfegyverrel, nézi a tévéközvetítést. Aztán meglátja a vörös rakétát a stadionban, és tapsolni kezd. "Ez az fiúk". Bájos franciák.

Szólj hozzá!

Címkék: terror labdarúgás európa bajnokság futballhuligán

Ismeretlen titkosszolgálat mesterkedik a magyar csapat ellen

2016.06.09. 20:48 :: center

Ezt a blog-bejegyzést arról akartam írni, hogy este a TV2 végre bemutatta a "Magyarok. Még 50 perc" című filmet, így mindenki láthatta, hogy nemcsak Dzsudzsák káromkodásáról szól, miként azt egy hete a magyar sajtó legnagyobb része állította. De közbeszólt a titkosszolgálat.

Legalábbis biztos, hogy ott kavarnak a háttérben.

Mert miközben mi békésen nézzük a televízióban, hogy a magyar válogatott csapatkapitánya milyen lendülettel, lelkesedéssel és hittel ösztönzi az öltözőben a csapat tagjait, egyszer csak megjelenik egy hír.

Instagram.

UAE Football.

Kriksz-krakszok (arab szöveg). Mellette angolul: Al Wahda Club sign with Hungarian international Baloch Jojak for 2 seasons.

Az Al Wahda Klub és a magyar válogatott Baloch Jojak két éves szerződést írt alá.

Ki a fene az a Baloh Jojak? Balogh Jóska? Frászt. Jujak az csakis Dzsudzsák lehet. Fél perc múlva meg is jelenik szépen az Instagramon a válogatott csapatkapitányának a képe.

Mi a túró az az Al Wahda? Fel az internetre.

Azt mondja a mindent tudó:

Abu Dabiban működő klub. Volt már Abu Dabi bajnoka is 2010-ben. Címerében valami kecskeféle. Barna-szürke-fehérben játszik. Stadionja a kép szerint olyan, mint a Soroksáré. A klub hivatalos oldala szerint is "The Al Nahyan stadium is the home of Al Wahda, and although Al Nahyan stadium is perhaps less impressive in terms of infrastructure (12,000 seats)..." Vagyis az Al Wahda az Al Nahyan stadionban játszik, ez kevésbé impresszív, már ami az infrastruktúrát illeti (12 000 ülőhely)...

Szóval ez nem lehet igaz. Dzsudzsák Balázs beköltözik egy kecskeólba?

Ilyet csak egy titkosszolgálat híresztelhet percekkel az Európa-bajnokság kezdete előtt. Hogy most senkise foglalkozzon a meccsekkel. Balázst a riporterek arról faggassák: Megy-e a sivatagba? És mennyiért megy, ha megy?

Mert ez hihetetlen.

Jó, azt már megszoktuk, hogy Balázs megy a pénz után a Mahalacskába, a Bursasporba... No, de az Emirátusokba? Pont most, az EB elött. Ezért dolgozik jól az ismeretlen titkosszolgálat. Mert még a végén ezt is elhitetik velünk, elhitetik a Franciaországban készülő csapattal. És biztosan sokkolja majd szegény Balázst is.

Reméljük, nem úszik el ezen az egész EB-szereplés.

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: magyar válogatott dzsudzsák európa bajnokság

Kimentek, visszajönnek?

2016.06.08. 11:38 :: center

Hatalmas felhajtás mellett kirepültek a magyar válogatott játékosai Franciaországba.

Ha sikeres lesz a csapat, sokan nem jönnek vissza. Mármint a magyarországi klubcsapataikba.

Mert hát hetek óta azt találhatja mindenki: hogy az EB-döntő kitűnő alkalom, hogy mindenki maga magát megmutassa.

Már a múlt héten jött a hír: Nikolics Nemanját magának akarja a Lazio és a Wolfsbug, két igazán remek csapat. És csak az EB-re vár mindenki, hogy kialakuljon az ára. És lesben állnak sokan Nagy Ádámért. Azt mondják a kupecek (bocsánat a menedzserek), hogy egy esetleges jó szereplés az Európa-bajnokságon megnöveli majd az árát.

És aztán mi van?

Megveszik őket. És elindul a mókuskerék.

Jól megy a válogatottnak. Aztán?

Ha a Ferencvárosból mondjuk elviszik Nagy Ádámot, Dibusz Dénest, és a kiszemeltek közül Fiolát és Lovrencsicset, akkor lőttek a zöld-fehérek Bajnokok Ligájának.

Ha nem viszik el őket és a következő hónapokban a sasok szárnyalnak a BL-ben, azután esetleg felvásárolják a fél társaságot.

Mi pedig verhetjük a mellünket és mondogathatjuk, hogy Radó is, meg Varga Roland is, meg Ramirez is európai topcsapatokban játszik. Remek. De hol a csapat?

A magyar foci nem tudja olyan ütemben termelni a tehetségeket, hogy egy - reménybeli - jó szereplés a világ legjobbjai között ne pusztítaná le teljesen a hazai klubokat. Nemcsak a Fradit. Minden együttest, amely játékost ad a válogatottnak.

Igaz, majd büszkén mondhatjuk, hogy már nem a mi nemzeti gárdánk a legolcsóbb az európaiak között. De itthon nézhetjük csemegeként az örökké hű Böde Dani és az öregen is hű Gera Zoli játékát. A kis sasok addigra már kirepültek.

Szólj hozzá!

Címkék: magyar válogatott magyar labdarúgás

Német A - Német C 2:0

2016.06.04. 21:04 :: center

Megvolt a főpróba. Kikaptunk, mint várható volt.

Nem döngöltek bennünket a stadion gyepébe. Talán ez is várható volt. A németek győzni akartak, nem pedig megalázni a vendégeket.

A legérdekesebb ezen a meccsen az volt, hogy a németek játszottak úgy, ahogy nekünk kellett volna. Mi pedig úgy játszottunk, ahogy a németek, csak éppen két osztállyal gyengébben.

Tökéletesen érződött, hogy Joachim Löw német kapitány pontosan ugyanolyan utasítással küldte ki a csapatát, mint Bernd Storck magyar kapitány. Német sakkozott némettel. Csak éppen Löw figurái erősebbek voltak.

Az a "pressing", az a letámadás, amit Storck gyakoroltat, s ami sikeres volt Norvégia ellen, most az első perctől megjelent Deutschland fekete-fehér együttesének a játékában. Már a magyar térfélen próbáltak (sokszor sikerrel) labdát szerezni. Izgalmas volt látni, hogyan szakították kétfelé a magyar tizenegyet. Benyomultak a védelem és a támadósor közé, s ezzel megszűnt az összeköttetés Lang Ádámék és Szalai Ádámék között. Nem lehetett passzolni, csak felívelgetni.

Szerintem az elkövetkezendő héten a magyar szakmai stábnak nem kell, hogy más dolga legyen, mint az, hogy mindennap háromszor levetíti a német-magyart, és mutogatja Storck és Möller: "Látjátok fiúk, ezt kérjük tőletek".

Egyébként a magyar védelem "elmamlaszosodott". Úgy fest mégsem olyan príma ez a Fiola-Guzmics-Lang-Kádár négyes. Nagy Ádám is egészen másként játszott a második félidőben, amikor mellette volt Gera Zoli. Dzsudzsák, Kleinheisler, Lovrencsics hajtott. Szalaival sem volt baj. Csak éppen két felhőkarcoló méretű középső hátvéddel kellett csatáznia.

Egyébként ez a "német" harcmodor, amit próbálgatunk lehet, hogy elég lesz Izland ellen. Az osztrákokkal pedig esetleg egy nagy taktikai csatára is elégséges. De "németül játszani" az a németek ellen biztosan nem elegendő.

 

17 komment

Címkék: magyar válogatott német válogatott

2016.06.04. 21:00 :: center

Szólj hozzá!