Lipcsei Pétert hazaküldték a Tuzsérra menő busztól. Lipcsei hallgatott. Kiderült, nem volt gyáva, hanem alkalmazkodott az új kommunikációs stratégiához.  Berki Krisztián, a Ferencváros Labdarúgó Zrt. vezetője, (akiről Nyilasi Tibor azt mondja, hogy nem tudja, milyen szakmai és erkölcsi felhatalmazással dolgozik) tudja, hogy mi ez. Sem játékos, sem más vezető nem nyilatkozhat.

Saját ars poeticájáról pedig így beszélt:

„A megoldás az, ha egy életre lezárjuk azt a fajta kommunikációt, ami ma a magyar futballt körülveszi...Nincs mit rejtegetnünk, felesleges ezért borzolni a kedélyeket az újságírók bevett módszereivel. Sajnos azt kell mondanom, önvédelemből szükséges ezeket a - nálunk egyébként jobban működő futballkörnyezetben egyáltalán nem sokatlan - módszereket alkalmaznunk. A következő szezontól új kommunikációs stratégiával készülünk, amelyben világosan lefektetjük az elveket."

Éppen most olvasom egy remek szegedi újságíró morfondírozását arról, hogy milyen marha nehéz ma már vidéken dolgozni. Régen, ha bement a polgármesteri hivatalba, akkor nemcsak a polgármester nyilatkozott, hanem bármelyik tisztviselő, aki a téma szakértője volt. Egy gyárban beszélgetni lehetett a tapasztalt melósokkal, nem kellett megkeresni a kommunikációs igazgatót, mint most. A multik szóba sem állnak a vidéki skribásszal. Kommunikációs agytrösztök sajátítják ki a közbeszédet. Nem politikai diktatúra, hanem egzisztenciális félelem fojtja bele a szót az emberekbe.

Hát, ez a szép új világ megérkezett a fociba is.

Kuss legyen, ha maradni akarsz. Kuss legyen, ha a csapatba akarsz kerülni. Kuss legyen, mert nem lesz szerződés-hosszabbítás.

Én is befogom a számat.