Jó kis gárda. De Németh Krisztián úgy emelkedik ki a csapatból, mint egy hazai Cristiano Ronaldo. Hihetetlenül higgadt és magabiztos. Áll vele szemben a védő, a mi srácunk farkasszemet néz vele, majd megindul szép lassan előre. Viszi a labdát egyre közelebb, gyere, tessék, próbálj meg szerelni! Aztán, ha a hátvéd előrelép, szép finoman elhúzza a bokája mellett a labdát. Lendületes, nagy a kezdősebessége is. És egyre izmosabb.
Pedig hihetetlenül nehéz poszton játszik. Egyedüli ékként. Nem tudom, ki találta ki azt, hogy a magyar válogatott csapatoknak 4-2-3-1-et vagy valami hasonlót kell játszania. Hadd vergődjön csak a védők gyűrűjében az a szerencsétlen egy szem csatár.
Németh Krisztián ezt is megoldotta, rengeteget lépett hátra, futott ki a szélre.
De a nagy válogatottnál a kérdést viszont Erwin Koeman oldotta meg. Neves kommentátorok, kevésbé neves riporterek azon hüledeztek, hogyan lehet Husztit ékként játszatni a görögök ellen. Úgy lehet, hogy nincsen ék. Bizony. A magyar csapat 4-2-4-et játszott, néha 4-3-3-at. Volt ék, nincs ék. Van helyette egy rendkívül erős támadósor. Gera, Huszti, Hajnal, Dzsudzsák. Nem középpályás sor. Csatársor. Tisztára a klasszikus magyar foci. Csatlakozik néha hozzájuk Dárdai is, vagy felfut Vanczák. (A két szűrő).
Alacsony a gárdánk. De az biztos, hogy a magyar támadókat sohasem lehetett összetéveszteni egy robosztus díjbirkózóval. Puskás, Czibor, Bozsik, Göröcs, Bene, Törőcsik, hogy csak néhány zsenit említsek, 170 körüli focisták voltak.
Hol lehet Németh Krisztiánnak helyet találni ebben a csapatban? Eleinte bizony csak csereként. Aztán egy idő múlva talán kifocizza a kezdőből Gerát, vagy Husztit.
A hátvédeink nyakán pedig lassanként ott liheg Szekeres, Debreceni, Présinger az U-k közül.
Mintha kellemesebb gondjaink lennének ezen a vasárnapon, mint korábban.
Utolsó kommentek