Június 4-én 18 órától Gelsenkirchenben a német válogatott ellen játszunk. Tíz nappal később, június 14-én 18 órakor Bordeaux-ban az osztrákokkal. Az első felkészülési mérkőzés. A második éles. Az Európa-bajnokság F-csoportjának nyitó meccse. Ezt azért Storck kitalálta. Az osztrákok majdnem németek. A tíz nap nincs túl közel, nincs túl távol. Ha a németek elpáholnak minket rendesen, akkor lehet még azt mondani, hogy a nyitányra már összeállunk. Ha valami szívderítő eredmény születik, akkor ez önbizalom injekciót adhat a csapatnak a majdnem németek ellen.

Azt nehéz elemezni, hogy a meccs miért jó a világbajnoknak. Ők nyolc nappal később, június 12-én, későbbi órában, 21:00-kor fociznak az ukránok ellen. Mi lennénk számukra az ukrán válogatottal egyenértékű ellenfél? Mindegy. Ők tudják. Mióta németek vannak a magyar válogatott élén, minden megtörténhet. A németek hirtelen leigazolnak, átigazolnak valakit tőlünk. S leállnak velünk focizni.

Az azonban tény, hogy a válogatott stábja komolyan veszi az Európa-bajnokságot. Előkészületi mérkőzést játszani előbb a horvátokkal, majd a németekkel - ez olyan vagányságra vall, amely az utóbbi időben szokatlan volt magyar foci-berkekben. (Korábban természetesnek vettük). Storck és jobbkeze Möller valóban tudni akarja, hogy milyen játékosok állnak a rendelkezésére. Be akarják árazni a csapatot. Nagyon kedvelem Nyilasi Tibort. Róla azonban nem tudnám elképzelni, hogy stábtagként támogatná azt, hogy nekiinduljunk a germán hadoszlopok ellen. A magyar foci, a magyar berkeken belül a kompromisszumok világa. (Csak a foci?). Leben und leben lassen. Élni és lécci, hagyjatok békében!

Szerintem a magyarországi labdarúgó közeg nagy része most lélegzet visszafojtva figyeli, sikerül-e ennek a németnek. Úgy tekintenek rá, mint a lengyel lovasságra, amely kivont karddal vágtatott az első világháborúban - épp a németek ellen. Nem lepne meg, ha sokan azt kívánnák, bukjon bele ez a Storck a saját bátorságába. Egye meg a fene azt az EB-t.