Megszületett az első angol klub Magyarországon. Aláírták délután - mindenféle korábbi  kétkedő vélemény ellenére - a szerződést. Még lehet egy kicsit tamáskodni, vajon az előírt határidőn belül -  kézjegyükön kívül - a pénz is leteszik-e a szigetországiak? De a kétkedésnek nincs sok értelme. Azért jöttek, hogy megvegyék a Ferencvárost (és a hozzá tartozó hektárokat). Tehát megveszik.

Sokkal érdekesebb viszont, hogy mi lesz most? A magyar futball-történelem során még soha sem volt olyan eset, hogy egy klub szinte teljes egészében (100 százalék mínusz 5 százalék) külföldi tulajdonba kerüljön. De most odakerült. Innentől kezdve testközelből figyelhetjük, hogyan csinálják ők.

Jó. Külföldi tulajdonban van a Kispest Honvéd is. De hát ez a külföldi, Hemingway, ha jól tudom Szabó György névre hallgat.

A Fradi-tulajdonosok viszont virtigli angolok. Magukkal hozzák a pénzükön kívül a mentalitásukat. A very british-t. Ne feledjük a brit ember számára kétféle emberi lény létezik. A csatornán innen lakó, és a csatornán túl lakó.

A csatornán túl lakót mindenekelőtt civilizálni kell. Meg kell tanítani köszönni, és udvariasan mosolyogni, akkor is, ha nem ért a dologból semmit. Meg kell tanítani teát inni. Véres bélszint enni. Átvenni az edzésmódszert. Megtanulni a rendet és a hierarchiát.

Nálunk slampos diktatúra volt (legalábbis a hatvanas évektől), és slampos kapitalizmus van. Náluk háromszáz éve ugyanúgy nyírják a gyepet.

Most ünnepel a Fradi, pezsgőt bontanak. (Rieb György az elnök az nyilatkozta, hogy valami nagyon finom száraz olasz pezsgő lesz. Az első hiba. Egy angol számára a pezsgő csakis a bordeaux-i Mouton Cadet). A pezsgő eldurran, és tulajdonképpen csak az a dolgunk, hogy mostantól nézzük, mit csinálnak a továbbiakban Kevin McCabé-ék. Vajon az angol módszer alkalmazható-e magyar viszonyok között.

Ne csak a fradisták figyeljék. Hanem más klubok vezetői - és főleg a szövetségi urak.

Hátha ellesünk tőlük valamit.

Ha pedig kudarcot vallanak, akkor szokott magyar nagymellényünkkel megállapíthatjuk, ezek is tudtak mindenfélét, aztán mire mentek vele minálunk?!