Először is: foci-család. Apja, Martin is holland válogatott volt. Akárcsak ő és fivére. A két fiú különböző alkat. Ronald hátvéd volt, Erwin középpályás. A mi Koemanunk azt mondta az öccséről, hogy az inkább eredménycentrikus, mint általában a hátvédek, 1:0 már jó neki. Ő viszont inkább a támadó erőfutballt szereti.
A Feyenoorddal általában a 4-3-3-as felállást játszotta.
Úgy mondják „kíméletlen edző”. Ha nem tetszik valaki, azt azonnal kiteszi a csapatból. Volt egy Ghaly nevű egyiptomi sztár a rotterdamiaknál. Kétszer nem teljesített úgy, ahogy az edző szerette volna, soha többé nem játszatta. Helyette a 18 éves De Gutzmant tette a csapatba. (Rögtön vesztett is az első meccsen az együttese).
Koeman, a mi Erwinünk, Guus Hiddink szárnya alatt nőtt fel. (Hiddinket ismerjük a holland, a dél-koreai válogatott és a Real Madrid vezető edzőjeként). Volt ifjúsági csapat trénere és pályaedző mellette. Mindössze két évet dolgozott önállóan, mikor a Feyenoord első csapatához került. Nagy sikernek itt a pályafutása nem nevezhető. Tavaly óta munkanélküli, mert épp egy éve leköszönt, mondván, nincs már benne motiváció.
Azt mondja róla egy történet, hogy egyszer az FC Groningen játékosaként testvére, Ronald ellen játszott, aki az Ajax hátvédje volt. Az Ajax tizenegyeshez jutott. Mint mindig az ifjabb Koeman volt az ítéletvégrehajtó. Korábban 17-et lőtt be hiba nélkül. A mi Erwinünknek mind a két csukája éppen akkor fűződött ki. Lekuporodott a tizenegyes ponthoz, a labda elé, és rendbe szedte a lábbeliket. Mikor végzett, felnézett, és azt mondta Ronaldnak: „Kihagyod”. Ronald pedig - mellé rúgta.
Mit jelent ez a magyar válogatott szempontjából? Nem sokat.
Támadó futball, 4-3-3 az utóbbi idők Várhidi-féle bunkerfocija helyett? Talán. De erőfutball? Kivel?
Vagány? Mindenáron győzni akar? Talán segíthet. Várhidi rokonszenves ember, alkotott egy szerethető csapatot. De egy kedves nyuszi.
Akárhogy is van, Erwin most a mienk. Hajrá Koeman!
Utolsó kommentek