Hát ez nagyon érdekes. Kiss László (33-szoros válogatott, 11 gól) csatáriskolát indít. Még érdekesebb az, hogy miért. Szerinte a csatár a legnehezebb helyzetben lévő játékos a csapatban. Egy meccsen legfeljebb hat-nyolc alkalommal jut hozzá a labda, és abból egy-két gólt kellene lőnie. Ha pedig nem rúgja be a labdát, akkor lecserélik. A legtöbbet lecserélt csapattag majdnem mindig csatár. Ráadásul felrúgják, ellökik, rossz passzokat kap. Reménytelenül küzd a védők gyűrűjében.

Azt mondja Kiss László, hogy majd olyan gyakorlatokat vezet, hogy egy támadóval három védő lesz szemben.

Ez szép, ez jó, ez érdekes. Csak azt hiszem, hogy ez a megállapítás az egy ékes mérkőzésekre igaz. Hasznos is lehet. Az ilyen - edzéseken szerzett - tapasztalat, hasznos lehet akkor, amikor egyetlen szegény játékos birkózik az ellenfél gyűrűjében. Mint a magyar válogatott Várhidi-korszakának előre tolt Priskinje.

De van másik változat is. (A játék változatához, nem pedig a csatár-iskola tanrendjéhez képest).

Angliában a Newcastle már abszolút kieső helyen volt, amikor Kevin Keagan januárban átvette a csapatot. Kitalált valamit. Michael Owent, azt a csatárt (89 válogatottság, 40 gól), aki állandóan elől birkózott, hátrább vonta. Itt sokkal szabadabban játszhatott. A helyére két támadót tolt előre, ők játszanak a védők között: Mark Viduka és Obafemi Martins. Owen pedig, osztogat, és második hullámban betör a védők közé. És a Newcastle megtáltosodott. Folyamatosan győz, rúgja a gólokat. Igaz, hogy eddig csak a 10. helyre tudott felkapaszkodni. Viszont messze már a kieső zóna.

Ismeritek az orosz viccet? Iván kijön a boltból, és azt mondja:

- Szása, eldugtam a hátam mögé egy üveg vodkát. Ha eltalálod, melyik kezemben van, akkor megisszuk. Ha nem, akkor kiöntjük.

- A bal kezedben van - mondja Szása.

Iván mélyen a szemébe néz.

- Gondolkodj, Szása, gondolkodj!

Szóval, remek dolog a csatár iskola. De emellett nem árt néha gondolkodni is, hátha van olyan variáció, hogy nem csak egy legény van talpon a vidéken a védők között.