Japán bálnavadász hajói csütörtöktől nem vadásznak, elhagyták az Antarktisz vizeit. Kaptam erről egy e-mailt Ric O'Barrytől, a tengeri emlősöket védő szervezetek egyikének aktivistájától. Ric nagyon lelkes, és önkritikus. Remek dolog az, hogy a japán kormány visszarendelte a tudományos kutatásnak álcázott bálnagyilkosokat a déli tengerekről. Ez azonban nem a bálnavédők harcias akcióinak köszönhető. A Sea Sheperd mozgalom emberei évek óta zaklatják a szigonyos hajókat. Elállják az útjukat, felmásznak a fedélzetre. A vadászat ennek ellenére nem szünetelt.

Most azonban igen. Ric O'Barry szerint az ok prózai: Japán hűtőkamráiban 5 ezer tonna bálnahús halmozódik. Kis túlzással egyetlen bálnatetem se férne be. A japánok ugyanis már nem eszik meg a bálnát.

A televizió miatt van így. Egy-egy szigetlakó a kábeltévén naponta legalább 50 csatornát képes nézni, s ezeken előbb utóbb talál olyan természetfilmet, amelynek segitségével bepillanthat az intelligens, "családszerető" óriások életébe. Azt írja Ric, rá kellett jönniük, hogy egyetlen bálnafilmnek nagyobb hatása van, mint egy egész éven át tartó sajtókampánynak.

Most a delfinek melletti akciók kerülnek sorra. Ezeket a szép és okos emlősöket még feldolgozzák a japán konyhákban. A kampány zászlóshajója a COVE (Tengeröböl) című 2009-ben Oscar-díjat kapott dokumentum film lesz. Arról szól a film, hogy milyen kegyetlenül mészárolják le a delfineket Taiji mellett. Persze, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanolyan hatásos az embereknek a gyilkosságot bemutatni, mint a delfinek értelmét, kommunikációját, családi életét. Hiszen a bálnák megmenekülése is az irántuk feltámadt szeretetnek köszönhető.