Minden világbajnokság után elemzik, hogy milyen taktikai újítást hozott a labdarúgásban.

Most nem kell a vb végéig várni. Látszik.

Az új játékrendszer 5-5-0. Vagy még inkább 10-0-0. Ugyanis megszűntek a szó szoros értelemben vett posztok. Van hogy négy, van hogy öt, van hogy hat védő áll egy sorban. Védekeznek a támadók és a középpályások is. Teljes szélességgel elfoglalják a játékteret. A pálya közepétől számított tizenöt méternél meghúzzák a vonalat. Ha jön az ellenfél - felrúgják. Fellökik, földbe döngölik.

Ezért aztán szinte eltűnik a csapatok közötti különbség.

A meccs a kontráktól függ. Megakad a labda a védőfalon, és robog előre a két gyors ember.

Miért nincs ez így a világ legjobb nemzeti bajnokságaiban?

Azért mert ott mind a két csapat győzni akar.

A világbajnokságon viszont egyik sem akar kikapni.

A gyengébb nemzeti válogatott tudja, hogy ő a gyengébb. Ezért épít betonfalat.

Kilencven percig kibírják valahogy.

De az egyenes kiesés hosszabbítást igényel. Ezért tartanak 120 percig a meccsek. Európa hímnemű lakossága (köztük a jelen blog szerzője) ezért tántorog délelőttönként az álmosságtól.

A jobb csapatok csak a 100. vagy a 110. percben képesek felmorzsolni az ellenállást.

Lehet, hogy a jövőben 120 perc lesz a hivatalos játékidő? Három 40 perces harmadból fog állni?

Ez azért még odébb van.