Tudja-e valaki, hogy az 52 éves Puskás, az 57 éves Hidegkúti az oroszok ellen játszott Egyiptomban?

Pedig így volt. A hetvenes, nyolcvanas években rendszeresen megrendezték a külföldi kolóniák kispályás kupáját Kairóban. Hasonló volt a helyzet akkoriban, mint amit a németekről mondtak. Csak éppen az egyiptomi fővárosban mindig az oroszok nyertek. Ők voltak a legnagyobb létszámú kolónia, csupa fiatal, erőteljes testőr, biztonsági ember. Lesöpörték az ellenfeleket.

Kivéve 1979-ben.

Akkor a magyar csapatban ott volt egy hízásra hajlamos köpcös ember, a Port Szaid edzője és egy - koránál is idősebbnek látszó - kopasz úr, aki az Al Ahlit irányította. Láttam a meccset. Hidegkúti két, Puskás három gólt lőtt a kézilabda kapuba. Puskás egyik lövése bevitte az orosz kapust labdástól a hálóba. 5: 2 lett a magyaroknak.

Az aranycsapat két tagja még az ötödik ikszben is imádott játszani. Az Al Ahli-pályán például sörben mérkőztek. Egy üres sörös üvegre lődöztek húsz méterről. Betették a jobb, majd a balsarokba, lelógatták spárgáról a „pipába”. Minél többször el kellett találni. A győztesnek Stella-sört fizetett a vesztes.

Az egyiptomi futballt akkoriban szervezetlenül rohangászó, fiatal játékosok és még az ülőhelyek deszkáit, sőt a betont is feltépő nézők jellemezték. Puskás, Hidegkúti és Bundzsák Dezső indította el azt a szervezett játékot, amely mára Afrika legerősebb futballnemzetévé tette Egyiptomot.