A magyar foci elfuserált házhoz hasonlít, nincsenek alapjai - írta Végh Antal. 2000-ben halt meg. 1974-től írta könyveit, jegyzeteit a magyar labdarúgásról. Sokszor igazságtalanul, sokszor gorombán. De könyveinek nagy hatása volt. Az ember elgondolkodik: Uramisten, már 1974-ben is beteg volt a magyar foci?! Sorozatot indítottam, amelyben az elhunyt író előtt tisztelegve részleteket idézek labdarúgással kapcsolatos műveiből. Hátha találunk mai is érvényes gondolatokat.

 
4. rész (1974)

 
A magyar labdarúgás épülete egy rosszul tervezett elfuserált házhoz hasonló. Még szemléletesebb példa, ha labdarúgásunk építményét egy fordított piramishoz hasonlítjuk. Az MLSZ adatai szerint Magyarországon mintegy 1200 ifjúsági csapat működik és vesz rész7t különböző bajnokságokban, míg a felnőtt csapatok száma 4000-nél is több. Holott éppen fordítva kellene, hogy legyen.

Ha valaki rászánná magát, hogy rendbe tegye a magyar labdarúgás szénáját, nem ott kellene kezdenie, hogy meglesi Tatán, a négy elit csapat téli háza táján, hanem ott, hogy az alapokat tenné rendbe, amiből minden kinő.

Mint mindenütt, Magyarországon is a grundok adták a labdarúgás utánpótlásának óriási tömegét. Innen szinte kész futballisták kerültek a csapatokhoz. Ez - ismerjük az okokat - megszűnt...

A labdarúgás tömegutánpótlásának körülményei társadalmilag megváltoztak, de ezt a futball szakvezetés figyelmen kívül hagyta! Futballzseniket várnak, mint ahogy Puskásék jöttek a semmiből - holott ez a semmi csak a látszat, mert nagyon is széles alapokból nőtt ki a magyar aranycsapat. Sokkal szélesebb alapokból, mint amilyen a mostani. Az évtizedes eredmények éppen az 1950-es évekre jöttek össze...

Vissza kellene hódítani a gyerekeket a futballhoz. Igaz, hogy kétfrontos harc kellene ide is, mert amíg a gyerek azt hallja, hogy a futballista ma gúny tárgya, és nevetségesek a nagycsapatok, a válogatott eredményei, addig benne sem erősödik a vonzalom a labdarúgás iránt.

(Folytatom)