Úgy 1957-58 táján vittek ki osztálytársaim a Népstadionba, mondván: „Te hülye vagy, hogy nem érdekel a futball! Nézz meg egy valódi meccset!” - és én néztem, ahogy a pályán valaki nagyot rúg a labdába, vagy futásnak ered vele, a többiek ácsorognak a pályán, és az emberek ordítanak körülöttem. Érdekesebbnek, rejtélyesebbnek találtam a nézőtérieket a pályán lévőknél. Pár éve észrevettem, hogy a mai foci más. Látványos, mozgalmas, érdekes. És a nézőtériek?

Mi és miért is ilyen fontos nekik?! És ha már nézik is, miért nem mindegy nekik, hogy ki tud több gólt rúgni?  A válasz egyik felére a szociálpszichológia tankönyvekben találtam rá. A csoportba tartozás fontos - identitást ad.

A legkisebb ráfordítással az anonim csoportokba lehet bekerülni. Elég hozzá annyi, ha magam történetesen fradistának, vagy Vasas-szurkolónak deklarálom.  A válasz másik felét a 10 éve felfedezett tüköridegsejtek működése adja. Kiderült ugyanis, hogy makákó majmok agyában az idegsejtek ugyanolyan mintázattal működnek akkor is, ha saját maguk veszik el az asztalra tett mogyorót, vagy amikor megfigyelik, hogy a kísérletvezető teszi azt. E működés miatt megyünk színházba, nézünk filmet, pornófilmet, járunk meccsre.

Túlzott egyszerűsítés?

Hát persze. Bizonyára ezernyi oka van még, hogy fél világ számára a foci jelenti az egész világot. Érdekelne közülük néhány.

Mindez a Szabadrúgás rovat miatt jutott eszembe. Ha már „a labdarúgás olyan a sportág, amelyben mindenkibe belerúgnak.  A labdába, a játékosba, a bíróba, a szakvezetőbe, a szövetségi elnökbe, a szakíróba.”, akkor ugyan miért marad ki belőle a szurkoló, és a focira fütyülő, nem szurkoló, és a róluk bölcselkedő, értetlen filozófus?

És ha már "lúd", lehet-e kövérebb egy vaskosabb gondolattal?

Gondolkoztál már azon, hogy a foci, mint közös élvezet, nem hogy összetartja kedvelőit, hanem éppen hogy szétválasztja más csapatidentitású szurkolóit. Miért?

Talán mert - minden alap nélkül - megelőlegezzük X-ista szurkolótársunknak, ő is jobb, ő is különb az Y-istáknál, a többieknél. Itt bukkan fel a fasizáló érzés, melynek kitüremkedése a futbalhuliganizmus. Lenne miért vigyázzunk vele.

(A center megjegyzése: A szabadrugas.blog.hu szívesen helyet ad azoknak az írásoknak, - akár teljes névvel, akár álnévvel írják őket - amelyek nem huhognak, nem buhognak, nem anyáznak, nem apáznak, hanem gondolatokkal segítik épülésünket).