Állnak a játékosok, nézik a töküres lelátót, és felcsendül a Himnusz. Láttátok a Duna tévé közvetítését a Honvéd-Diósgyőrről? Nekem ez volt a legemlékezetesebb jelenet.

Állt a két csapat, a játékvezetői hármas, szólt a legszebb zene, amit magyar ember ismerhet - és a felsorakozott gárdával szemben a széksorokon egyetlen ember sem volt. Groteszk. Nem is kicsit.

Az Újpest kezdte a Megyeri úton. Fogalmam sincs, milyen alapon gondolták azt, hogy kisajátítják a Himnuszt. Hogy ők, a lila-fehér meccseken mindig felteszik a lemezt (vagy a DVD-t). Volt riporter aki ezt gyönyörű hagyományteremtésnek nevezte.

  Most a Honvéd is folytatta. Lehet, hogy elterjed majd, mint a futótűz? Minden meccs előtt a szívünkre tesszük majd a kezünket? Ilyen meccsek előtt? Mert miért ne szóljon a Himnusz az Üllői úton is - a Fradi kevésbé magyar, mint az Újpest, vagy a Honvéd?

Álságos, hamis, álszent ez az új keletű szokás. Ilyen futball, ami most a pályáinkon folyik a Himnusz megcsúfolása. Két botladozó, suta együttes találkozója nemzeti ügy? Ugyan már.

Szerintem a Himnusz ünnepélyes események, a sportban pedig az olimpiai és világsikerek számára fenntartott dallam.

Egy Honvéd-Diósgyőrrel lejáratni meglehetősen profán dolog.