Hát, nehogy már boldoggá avassák Puskás Öcsit! Olvasom a könnyes-bús beszámolókat a budapesti Szent István bazilikánál lévő Puskás-emléktábla avatásáról. Ott volt, mindenki, aki él (és még tud mozogni) abból a korosztályból. És csupa megható dolgokat mondott.
Szerintem Öcsi (vagy, ahogy a díszbeszédekben mondják Öcsi bácsi - tök hülyén hangzik ugye?), kiröhög a sírjából.
Ha volt kültelki vagány, az ő volt. Nemcsak a „kispénz kis focira” gondolok. Tessék elolvasni az összes visszaemlékezést. (Én elolvastam, amit lehetett). Ez a klassz focista minden volt, csak nem szent. Kicsit csempész, kicsit sumák, kicsit számító. A népi demokratikusnak nevezett rendszerhez tökéletesen alkalmazkodó kispesti srác. Aki, azért mert remekül tudott a labdába rúgni, őrnagyi vállapot kapott a Néphadseregben. Aztán az első alkalommal, amikor lehetett, lelépett. És inkább a Real Madridban focizott tovább, vállap nélkül. Viszont jobb fizetésért. És mégcsak csempésznie sem kellett nyugati órákat. Bement Madridban a boltba értük, és megvette.
De kérdezem, miért ennyivel nagyobb Puskás, mint Bozsik Cucu volt, vagy Hidegkúti Nándi. Miért felejtik el ezeket a klasszisokat? Miért nincs felhajtás a sírjuknál? Miért nincs emlékműavatás? Díszbeszéd? Azért mert ők itthon maradtak, és végigdekkolták idehaza azokat az évtizedeket, amíg Öcsi odakint remekül élt?
Utolsó kommentek