Nagyon tud focizni. Az biztos. Tény, hogy a PSV Eindhoven meccseit azért nézem, mert a pályán van. Ma is mit csinált?! Például egy olyan köténycselt, hogy nem az elöl, hanem a hátul lévő lábával - amolyan oxival - rúgta át a labdát a védő cipői közt. És rúgott egy zúgó kapura lövést. És pontos beadásokat adott. Szabadrúgáshoz, szöglethez őt küldi a mester. Mint Beckhamet.

Érdemes figyelni a holland tévé rendezőjét is. Állandóan a kis magyar szemtelen képét mutatja közelképben.

Mégis.

Igazán jó ez a Balázs-gyerek?

Túl hamar elterül. Túl hamar sántikál. Túl hamar reklamál. Túl sokat szidja a társait. Túl hamar lecserélik. (S aztán lőttek az élvezetemnek).

Túlságosan sztárra veszi ez a Balázs-fiú a figurát. Jó lenne, ha ezt megmondaná neki valaki.

Utálom, hogy divat mostanában azt mondani, hogy „alázat kell a futballhoz”. Francokat kell alázat. A futballt, a játékot szeretni kell, és normálisan kell a pályán és a pályán kívül viselkedni. De: a nagyképűség öl butít, és nyomorba dönt. Alázat és nagyképűség között van középút. Normális sportembernek lenni.

Dzsudzsák Balázs most a holland bajnokságra esélyes csapat hat-nyolc legjobb játékosának egyike. Ez elég sok. De nem több.