A nagyon nagy öregembereket nagyon nehéz nem szeretni. Illovszky Rudi bácsi 86 évesen az Illovszky stadionban ma átvette a Vasas Szív díjat. Tök mindegy, milyen díjat kapott. A díj rangját ő maga adja meg. Egy unalmas, vacak meccsen kapott kitüntetést. De ennek sincs semmi jelentősége. A magyar foci jövőjének a reményét a múlt nagyjai adják. Ha egyszer egy ország „kitermelt” egy Illovszky Rudolfot, ha Illovszky összerakott egy csapatot (Albert, Bene, Farkas, Mészöly, Páncsics stb.), akkor a jövő sem reménytelen.

Nem tudom - hiszen nem jártam még meccsre - biztosan Rudi bácsit is kifütyülték. Elmondták mindennek. A müncheni olimpián a magyar csapat csak második lett. Pfúj! Monnyon le! Illovszky takarodj! A világbajnokságon a fiúk csak negyedikek lettek. Tűnj a sunyiba! (Biztosan így volt).

És most itt ez a törékeny ember. Az európai labdarúgás egyik legnagyobb egyénisége. A mienk. Szerencsére megbecsülték életében. De jó, hogy van Illovszky-stadion.

A múlt nem számít?

Én hiszek abban, hogy a „stadionok emléke” előre visz. Van már Albert-, Bozsik-, Illovszky-, Puskás-stadion. Higgyünk abban, hogy egy ország (labdarúgó-)múltja a jelent is segítheti.