Megmaradt a kedvenc kalapom. Pedig már biztattak barátaim és kommentezőim, hogy kezdjem el főzni, mert tuti, hogy a narancssárgák leadják a meccset a sárgáknak. (Azt mondtam némi pökhendiséggel, hogy Amerikában vett jó kis Stetson fejrevalómból pörköltet csinálok, ha bundáznak a dutch-ok). Biztos voltam abban, hogy ez hülyeség. Hihetetlennek tartottam, hogy az Európa-bajnoki címre törő gárda kész akarva elveszít egy meccset. A hollandok annyira jók, - gondoltam - hogy a románoknak annyi esélye sem volt, mint nyúlnak a körvadászaton.

Arra azonban egy pillanatra sem számítottam, hogy a románok adják le a meccset a hollandoknak. Mert tiszta volt a képlet. A Mutu-gárda egyáltalán nem akart játszani. Támadás közben hasra estek. Ellenfélhez passzoltak kritikus helyzetben. És első szögletrúgásukat valamikor a nyolcvanadik percben lőtték be a kapu elő.