Ha az ember a most meghirdetett válogatottat olvassa, akkor meg kell állapítania, hogy sok tehetséges focista van közöttük. Nézzük csak. Dibusz a Fradiban hetente jól teljesít, Gulácsi a Red Bull Salzburg oszlopa, Bogdán kiszoríthatatlan a Bolton kapujából. A védők közül Hefflernek óriási érdemei vannak abban, hogy a Paks úgy teljesít, ahogy, Juhász pedig újra megbízható, Lang és Lipták jó párost alkot Győrben. Vanczák általában nagyon megbízható. A középpálya a tehetségek valódi gyűjtőhelye. Gera, Dzsudzsák, Kovács István, Lovrencsics, Kalmár Zsolt, Varga József, Tőzsér. Az embernek az érzése, hogy Pintérnek csak az a gondja, hogy melyik ujját harapja meg. Hát, a támadók listája már szerényebb. Futács, Nikolics, Rudolf, Varga Roland. Egyikük sem túlságosan meggyőző mostanában. Jó lenne azért ha nem lenne Szalai-ügy, meg Stieber-ügy, ahogy annak idején annyit ártott a Huszti-ügy. Nem értem miképpen lehet a válogatott válogatásánál személyes presztízs is szempont.

Akárhogy van is, ezekből a játékosokból összerakható egy jó csapat. Összerakható egy jó taktika.

A kérdés sikerül-e? El kell dönteni. Hány védővel játszunk? Három belső védővel? A Juhász-Korcsmár-Lipták toronnyal. Két szélsővel? Hefflerrel, Vanczákkal? Vagy inkább a megszokott néggyel plusz Varga Józseffel?

Mi lesz Gera szerepe? Irányító? Fővezér? Közvitéz, akit félidőben ki vagy becserélnek? És Dzsudzsák? Rohangál majd hátra védekezni? Maradjon a szélen? Húzódjon középre? Kovács István? Elfér-e Gera mellett? Alakuljon ki egy Lovrencsics-Kalmár-Kovács hármasfogat?

Egy csatár vagy két csatár? Bóklásszon elől Futács Márkó? Vagy legyen Nikolics-Rudolf villám-páros?

A sakktáblára a figurákat a kapitánynak kell tenni. Tudja, mit akar? Tudja, hogyan akarja? Nem tudom, hogy tudja-e. Vagyunk több százezren, akik így vagyunk vele.

Neki egyedül kell dönteni. Ha jól dönt, megtapsoljuk. Ha rosszul, elkergetjük.