Most, hogy kiörvendeztük magunkat a finnek elleni fontos győzelem okán... Jön a mumus. Jönnek az oroszok, akik akkor is elpáholtak minket, amikor nagy volt a magyar foci és az oroszokat még szovjeteknek hívták. Most meg igen felpaprikázott ruszkik jönnek. Hiszen egész Oroszország, az egész ottani labdarúgó-szövetség ordít azért, mert kikaptak (1:0-ra) az osztrákoktól. (Láttam tévén a mérkőzést, nem játszottak rosszul következő vendégeink. A döntetlen reálisabb lett volna. De a fociban nincs olyan, hogy realitás). Fabio Capellonak - a méregdrága szövetségi kapitánynak - is bizonyítania kell. Minden bizonnyal bizonyítani akar. Mert augusztus óta visszatartják Moszkvában a fizetését.
Mi mit vonultathatunk fel ellenük?
Egy fiatal, még össze nem szokott csapatot. Juhásznak a bordája ment tropára, Gerát nem veti be Dárdai. Dzsudzsák valószínűleg pihen (orosz csapata nem akarja kitenni a kemény orosz védők becsúszásainak). Szalainak jelenése van Németországban.
Ahogy elnézem, körülbelül így állhatunk majd fel: Dibusz- Fiola, Kádár, Forró, Lang - Simon, Kovács, Tőzsér - Lovrencsics, Priskin, Nikolics. Nem is rossz. Csak éppen most vagyunk eufória után. Eufória után pályára lépni a legnehezebb. Még nehezebb, mint nagy zakó után.
Nem feladatom (elég nagy hülyeség is lenne) csapatot összerakni.
A kapitány helyében azért kitűzném az öltöző falára a statisztikákat.
Szovjetunió- Magyarország 20 meccs, 4 győzelem, 10 vereség.
Oroszország-Magyarország 5 meccs, 2 győzelem, 2 vereség.
Sajnos azonban a mi két győzelmünk 1912-ben volt. Június 12-én 9:0-ra, Június 14-én 12:0-ra győzött a csapatunk Moszkvában.
Talán ez a statisztika doppingol egy kicsit.
Utolsó kommentek