Hűha! "Csehül állunk" - mondja szellemesen a Nemzeti Sport címlapja annak kapcsán, hogy 24 óra alatt hazaküldte a Sparta Praha a mi tehetséges fiunkat Kitl Miklóst. Mert nincs erőnléte. Technikás ugyan, de az edzés végére már csak botorkál.

Még sokkal hűhább, hogy a felvidéki Gálfy György játékosmenedzser ezt teszi a dologhoz hozzá: "Személyes barátom, a Manchester City vezető megfigyelője megnézte Kovács Istvánt az U21-es válogatottban az osztrákok elleni Eb-selejtezőn, lesújtóan nyilatkozott a fizikumáról, ahogyan Radó Andráséról is..."

A jövő - reménybeli - nagy játékosai ők. Ahogy Márkvárt Dávid, vagy Nagy Dominik is. Csupa vékonypénzű reménység. A szél is elfújja őket, nemhogy egy izmosabb védő.

Jó lenne, ha ezek a fiúk nemcsak Messi és CR cseleit próbálnák ellesni, hanem vetnének egy alaposabb pillantást a példaképek felső testére is.

Persze lehet az edzőket kritizálni. "Nem a mágnestáblán kell jól húzogatni a korongokat, hanem megfelelően felkészíteni a futballistákat." - mondta Gálfy is.

Ez is igaz, de nem teljesen az. Az ezer-fitneszklub-országában ezek a fiatal emberek tehetnének magukért és a szakmájukért annyit, amennyit villanyszerelő, gépkocsivezető, pék, vagy biztonsági őr kortársaik. Gyúrjanak. Pakoljanak izmokat a vállukra, a combjukra. Legyen kockás a hasuk. Ne csak a tetkókkal fejezzék ki, hogy mekkora vagányok.

Ja, és ezt önszorgalomból, a napi foci-edzések mellett tegyék. Akarjanak top-class játékosok lenni. A technikát, a fineszt, a taktikai érzéket, a labdakezelést jóval nehezebb megtanulni, mint "izmokat gyártani".

Az edzők felelőssége annyi, hogy ezt értessék meg a tanítványaikkal.