Két német főszereplője van a magyar foci színpadnak: Bernd Storck és Thomas Doll. (Azok után, hogy a teljesen magyar, de félig-meddig német Dárdai Pál éppen azon munkálkodik, hogy a berlini Herthát éppen a Bundesliga élcsoportjába vezesse). Storck szövetségi kapitányként még legbővebb keretébe sem hívta meg Böde Dánielt. S ezt a nem-meghívást még tetézte azzal az idióta mondattal, hogy annyi játékos van az első osztályban, miért pont ezt a Böde nevezetűt hívná be a nemzeti csapatba.

Nos, most ez a Böde nevű feszült helyzetben, a magyar derbin az Új pest ellen két olyan gólt szerzett, amelyből egy is elegendő lett volna Észak-Írország ellen.

Storck néha konzultálhatna honfitársával.

"Te, Thomas, mi a véleményed ennek a Daninak a játékáról..."

Vagy: "The Thomas, hogy csinálod, hogy csapatod nem veszti el az utolsó percekben a meccseit, hanem megnyeri azokat?"

És akkor Doll, az okosabbik német, azt feleli neki, hogy Böde Dánielt pontosan azért tartja minden meccsen a csapatban, mert ugyanazt a szerepet szánja neki, mint Bernd barátja a Szalainak. Legyen a védelem veszedelme. Csak míg az a Szalai nevű csak csetlik botlik a kapu előtt. Ez a nagydarab fickó gólokat lő. Aztán meg ez a Doll nem úgy meccsel, hogy a vezetés birtokában a védelmet erősíti, hanem ha csapata gödörben van, akkor csökkenti a védők számát (háromra) és a pályán Gera,Hajnal, Busai - Radó, Seszták, Lamah- Böde összeállítású bombaerős támadó hetessel ront az ellenfélre. Ebből lesz is negyed órán belül két gól.

Az nem valószínű, hogy Thomas Doll kettős szerepet vállal, mint annak idején Dárdai. Nem lesz egyszerre a magyar válogatott szövetségi kapitánya és a Ferencváros edzője. De az nagyon kívánatos lenne, ha német kollégája, Bernd Storck rendszeresen eljárna hozzá beszélgetni arról, mit is kellene tenni a foci magasabb kategóriájában.