A foci is tanulhatna Katinkától. Játszani kellene sokat. Meccseket. Folyamatosan. Hosszú Katinka nem azért lett Iron Lady, mert rengeteget "alapozott", vagy mert többet edzett mint a riválisai. Hanem - mint azt most már mindenki tudja - elindult minden versenyen, amelyen elindulhatott. Megtanult versenyezni, megtanult győzni.

A foci klubjaink pedig sorra esnek ki a nemzetközi kupákból. Nem bírják a sorozatterhelést. Győzni pedig végképpen nem tanultak meg.

Szépen kirajzolódik az elmúlt évek során az, hogy melyek azok a csapatok, amelyek folyamatosan kivágnak minket ezen párharcok során. Beloruszok, szerbek és más balkániak, esetleg szlovákok, osztrákok, szlovének is lehetnek. Melléjük érkezhet egy-egy dán, norvég.

S ezek a csapatok itt vannak a közelünkben (kivéve a dánokat és a norvégokat. Úgy kellene kezelni ezeket a konkurens együtteseket, mintha egy európai csoport lenne belőlük. Ilyen együttesekkel: FK Szarajevo, Zeljeznicar, Dinamo Zagreb, Hajduk Split, HNK Rijeka, Partizani Tirana, Skenderbeu, Partizan Belgrad, Vojvodina, Budnosc Podrgorica, Mladost Podgorica, Olimpija Ljubljana, Maribor, Red Bull Salzburg, Rapid Wien, Sparta Praha, Plzen, Slovan Bratislava, Ruzomberok, Legia Varso, Lech Poznan, Levszki Szófia, Lokomotiv Plovdiv, Dinamo Kiev, Sahtar Donyeck, Zalgiris, Vilnius Vysla, BOTE Boriszov, Ventspils, Liepaja, Levadia...

Egy csomó mumus. Egy csomó ismeretlen is van köztük, akik ellen mindig nagy mellénnyel lépnek pályára az együtteseink. Aztán lógó orral elkullognak.

Tessék kihívni őket. Tessék szerda-szombati ritmusban mérkőzéseket játszani.

És azt sem értem, hogy a válogatott (mondjuk csak Magyarországon játszó játékosokkal, hogy ne legyen gond az egyeztetés) miért nem játszik rendszeresen az osztrákokkal, az ukránokkal, a szerbekkel, a horvátokkal, a csehekkel, a lengyelekkel vagy a szlovákokkal. Itt vannak a szomszédban. Ez az egész terület, ahonnan a csapatok, vagy a válogatottak érkeznének, vagy ide-oda utazgatnának nem nagyobb, mint Franciaország vagy Németország.