Az angolokat a franciák, a magyarokat a szlovének verték meg 1:0-ra a barátságos szerdán. Az angol-francia sem volt egy csúcsmeccs, a magyar-szlovénról már elmondtam a véleményemet.

A két vereség között alapvető különbség van. Az angolok azért kaptak ki, mert nagyszerű a bajnokságuk. A magyarok pedig azért, mert az első osztályú bajnokság pocsék.

A Premiership a világ elitjét tömöríti. Van olyan forduló, hogy egy tucatnyi angol játékos lép csak a pályára. A többi kétszáz külföldi. Nincs olyan csapat, ahol együtt tudnának játszani (mint a MU volt anno), összejönnek a világ minden tájáról, a másodosztályból - és fociznak egyet.

A Soproni Ligából nem lehet a magyar válogatottba kerülni. Nincs olyan csapat (mint a Honvéd, vagy a Fradi, vagy az Újpest volt anno), ahol együtt tudnak játszani. A nemzeti csapat játékosai összejönnek a világ minden tájáról - és szerencsétlenkednek egyet.

Nem lehet elképzelni angol, vagy magyar válogatottat anélkül, hogy ne lenne itt is, ott is egy csapat, amely a gerincét alkotja a nemzeti csapatnak. Akik ismerik egymást, akik együtt küzdenek a meccseken, együtt edzenek, együtt csajoznak, együtt söröznek.

Ha kapitány lennék, akkor vennék egy csapatot. Szinte mindegy. Azt MTK-t, a Debrecent, vagy mást. A légiósokat kicserélném a válogatott mérkőzésre Gerára, Husztira, Hajnalra és Dzsudzsákra. Csak rájuk, a többi nem számít. És ez lenne a csapat.