Az átigazolás utolsó napján a Ferencváros leigazolta a 19 éves ghanai Joseph Painstilt és megtartotta az érthetetlenül mellőzött Bognár Istvánt. Így aztán az utóbbi idők legvadabb bevásárló-körútja után most így néz ki a zöld-fehérek első osztályú kerete:

Dibusz, Holczer, Lovrencsics G., Botka, Dénesi, Batik, Leandro, Otigba, Pedroso, Szpirovszki, Derekas, Gera D., Hajnal, Wieland, Raul Pedro, Varga R., Csonka, Böle, Albert Á., Gorriaran, Gera Z., Bognár, Leffler, Nyéki, Pócsik, Galambos, Horváth, Szalka, Novák, Takács Zs., Mazzionetti (2 db), Nagy G., Oroszi, Patik, Pergel, Priskin, Böde, Painstil, Kundrák, Lovrencsics B.

Negyvenegy játékos. De lehet, kifelejtettem néhányat.

Megszületett a Ferencvárosi Focista Nagyáruház. Csak tessék, tessék befáradni, itt minden kapható. Jobblábas, kétlábas, ballábas, két ballábas.

Másnak ugyanis nem lehet tekinteni ezt a játékos-politikát, mint annak, hogy veszek egy rakás labdarúgót, néha-néha berakom őket a csapatba, felviszem az értéküket darabonként néhány százezer euróval, azután értékesítem őket megint. Ha az ember belegondol, akkor ugyanezt csinálják a nagyon. Csak ott milliós nagyságrendben duzzasztják fel eladás előtt az „árúkészletet”.

Mindenesetre azt látni, hogy a Fradi vezetői értenek az üzlethez.

A kérdés: lesz-e ebből olyan csapat, amely az európai porondon vitézkedik?

Ott persze más a helyzet. Hol van ez a Fradi a PSG-hez képest, amely megvette 222 millióért Neymart. Vagy ha a Manchester Unitedet nézzük: 84.7 millió euró Lukakuért...

A nagyokhoz képest a mi Fradink csak egy amolyan kínai XXL áruház.