adrian alcott

A 2017-es női világbajnokságon ezüstérmet nyert Hubbard a válogatottságának bejelentése után elmondta, hogy örül, hogy kijuthat az olimpiára, miután a 2018-as Nemzetközösségi Játékokon súlyos kar-sérüléséből felépült. “Hálás vagyok és alázatos vagyok azért a kedvességért és támogatásért, amelyet oly sok új-zélandi nyújtott nekem” – mondta. “Amikor három évvel ezelőtt a Nemzetközösségi Játékokon eltörött a karom, azt az orvosi véleményt kaptam, hogy a sportkarrierem valószínűleg véget ért. De a támogatásotok, a bátorításotok és az ‘aroha’ [szeretet] átsegített a sötétségen. Hubbard kiválasztása máris élesen megosztotta a véleményeket, egyesek szerint ez azt jelenti, hogy a 21 éves tongai súlyemelő, Kuinini Manumua, aki egyébként kvalifikálta volna magát, lemaradt az olimpiáról.

Hubbard, aki 35 évig férfiként élt, nemváltásáig nem versenyzett nemzetközi súlyemelésben. Azóta azonban több bajnoki címet is nyert. Tokiói szereplése részben annak köszönhető, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2015-ben megváltoztatta a transzneműekre vonatkozó irányelveket, amelyek értelmében a férfiból nővé váló sportolók a női kategóriában versenyezhetnek anélkül, hogy meg kellene műteni a heréiket – feltéve, hogy a teljes tesztoszteronszintjüket legalább 12 hónapig 10 nanomol/liter alatt tartják a szérumban. A NOB döntése azonban nemrégiben támadások kereszttüzébe került, miután olyan tudományos publikációk jelentek meg, amelyek szerint a férfi pubertáson átesett emberek jelentős előnyöket őriznek meg, többek között az erő  terén, még akkor is, ha a tesztoszteronszintjüket csökkentő gyógyszereket szednek.

Tavaly Emma Hilton és Tommy Lundberg tudósok megállapították, hogy a férfiak teljesítményelőnye súlyemelésben 30%-os a nőkhöz képest. Kutatásuk azt mutatta, hogy ez még akkor is igaz, amikor a transznemű nők 12 hónapig elnyomják a tesztoszteronszintet, a sovány testtömeg, az izomterület és az erő csökkenése csak 5% körüli volt. Az Új-Zélandi Olimpiai Bizottság vezetője, Kereyn Smith szerint azonban helyes volt, hogy Hubbardot kiválasztották, mivel megfelelt a NOB alkalmassági kritériumainak – bár azt is elismerte, hogy a méltányosság és a befogadás közötti vita nehéz. “Tudomásul vesszük, hogy a nemi identitás a sportban rendkívül érzékeny és összetett kérdés, amely egyensúlyt igényel az emberi jogok és a játéktéren való méltányosság között” – tette hozzá. Hubbard néhány riválisa, köztük a belga szupernehézsúlyú súlyemelő Anna Vanbellinghen korábban azt állította, hogy a versenyző tisztességtelen előnyben lesz. Vanbellinghen hangsúlyozta, hogy teljes mértékben támogatja a transznemű közösséget, és hogy megjegyzései nem Hubbard személyes kritikája voltak. De hozzátette: “Bárki, aki magas szinten edz súlyemelést, csontjaiban érzi, hogy igaz: ez a bizonyos helyzet igazságtalan a sportággal és a sportolókkal szemben”. A NOB közleményében azt mondta, hogy az iránymutatást felülvizsgálják, és “a tudományos és emberi jogi szektorban bekövetkezett új fejlemények, adatok, kutatások és tanulságok” alapján tájékozódnak.

A Fair Play for Women nevű női érdekvédelmi csoport szerint azonban a legújabb tudományos eredmények azt mutatják, hogy a NOB irányelvei már nem felelnek meg a célnak. “A NOB a 2015-ös transzneműekkel kapcsolatos iránymutatásaiban kijelentette, hogy a legfőbb sportcél a tisztességes verseny garantálása, és ez továbbra is így van” – mondta a szervezet igazgatója, Nicola Williams. “De  jelenlegi szabályai kirívóan igazságtalanok a nőkkel és a transznemű nőkkel szemben, akik mindketten olyan szabályok szerint szeretnének játszani, amelyek mindenki számára tisztességesek.”