Na jó, azt tudja mindenki, aki tévét néz, hogy két szuper tehetséges fekete fiatalemberről, féltestvérekről van szó. Az egyik Jerome Boateng a Bayern München játékosa, és a német nemzeti tizenegy hátvédje. A másik Kevin-Prince Boateng nemrég váltott klubot, az AC Milant hagyta ott a Schalke kedvéért. Ő viszont Ghana válogatottjának támadója, aki mezén nem is családnevét viseli, hanem azt, hogy Prince.

De tudtuk-e, egészen addig, amíg a mostani VB-re időzítve meg nem jelent Berlinben Michael Horeni könyve ("Die Brüder Boateng"), hogy nem is ketten, hanem hárman voltak csodásan tehetséges testvérek. A harmadik, George vihette volna képességeit tekintve a legtöbbre, a Hertha ifi-csapatának legjobbja inkább csak ivott, dohányzott és verekedett. Súlyos testi sértés miatt hét hónapot ült a berlini Moabit-börtönben, miközben két fivére a német U-21-es válogatottban együtt focizott Neuerrel, Özillel, Khedirával. George most kutyákat tenyészt és hipp-hopp zenekart alapított.

De inkább a két sztárról.

Előbb egy kis genetika. Nagybátyjuk, édesapjuk öccse Robert Kwabena Boateng a ghánai válogatott játékosa volt. Kevin-Prince anyai nagyapjának a testvére az 1954-es Magyarországot a világbajnoki döntőben verő német csapat villám-szélsője, Helmut Rahn volt. Jerome a könyvben azt mondja, hogy afrikai gyökerüknek köszönhetően villámgyorsak, és "afrikai módon futnak". Vagyis lazán.

Édesapjuk, Prince Boateng az egyik nagy ghánai népcsoport, az akan tagja és törzsének előkelőségei közé számított. 1953-ban született. Tizennyolc éves korában Nyugat-Berlinbe érkezett, hogy vállalati közgazdász diplomát szerezzen. Ebből nem lesz semmi. Felszolgálóként dolgozik, majd olasz használt ruhákkal kereskedik, és egy ideig lemezlovasként is működik. 1981-ben Tine nevű német felesége (akinek révén állampolgárságot szerez) megszüli George-ot, öt évvel később pedig Kevin-Prince-t. Ekkor egy repülőúton az apa megismerkedik Ninával, egy csinos stewardesszel, aki hamarosan a második feleség és Jerome anyja lesz. (Ez a házasság sem tart tovább öt évnél).

A testvérek eltérő körülmények között nőnek fel. George és Kevin-Prince a Wedding nevű munkásnegyedben. Jerome az elegáns Wilmersdorfban. A két nagyobb gyereknek nem igen volt kapcsolata az apával. Jerome kicsi kedvencnek számított. Az idősebb Prince csak azután, hogy második feleségétől is elvált, ismertette össze egymással gyerekeit.

George ekkor 13, Kevin-Prince 8 éves. Ők addigra a környék legjobban focizó gyerekeinek számítanak. Weddingben, a Panke-patak mellett volt egy játszótér és ezen egy foci-ketrec. Dróthálóval körülvett betontéglalap kapukkal. A kis Jerome hat és félévesen bátyjai között itt talált egy olyan közösséget, ahol kibontakozhatott saját tehetsége is.

A könyvben a szerző hosszan foglalkozik azzal, hogy a hosszú délutánokon micsoda csaták zajlottak Kevin és Jerome között. Mindig az ellenkező csapatban játszottak és a kisebbik be akarta bizonyítani, hogy ő is tudja úgy kezelni a labdát, mint bátyja annak ellenére, hogy ő "polgári családból" jön az utcagyerekek közé.

A Hertha SC, a berlini csapat egyik edzője figyelt fel a három kis fekete gyerekre, és leigazolta őket a klubhoz. Innen kezdve az utak elválnak (újra). George a kallódó tinédzserek életét éli. Port-au-Prince és Jerome különböző csapatokba kerül. Kevint úgy jellemzik, hogy ő az erőszakos, a durva, a kezelhetetlen testvér. Jerome az alkalmazkodóbb, a szelídebb. 2007-ben Kevin Londonba, Jerome Hamburgba igazolt. Búcsúzáskor ők ketten és George őshazájuk, Ghána körvonalait tetováltatják a felkarjukra.

2010-ben az FA-kupa döntőjében Kevin, a Portsmouth játékosaként szándékosan és rendkívül durván lerúgta Michael Ballackot, a német válogatott csapatkapitányát, aki akkor a Chelsea-ben futballozott. Ballack olyan sérülést szenvedett, hogy emiatt nem tudott kiutazni a dél-afrikai világbajnokságra. "Ramboateng", ahogy a dühöngő német szurkolók nevezték viszont nem került a válogatottba. Pedig korábban benne volt a keretben. A szövetség közölte vele, valószínűleg sohasem lehet német válogatott. Kevin-Prince ekkor elutazott Ghánába és felajánlotta a szolgálatát. Persze örömmel befogadták a válogatottba. Ez volt az első útja ősei hazájába. Jerome Boateng még sohasem járt Ghánában.