A kép forrása: focitortenelem.blogspot.hu

Azt olvasom, hogy "vasi Van Gaalnak" becézik Artner Tamás, a szombathelyi Haladás mesterét. Miért is? "A szakember három belső védővel, továbbá két, a támadásokat segítő szélső hátvéddel küldte a pályára a csapatát". Aztán "ha a szélsőket elengedjük, a játék rögvest ötcsatárossá alakul. Ez esetben három-kettő ötre módosul a felállás".

Nem kell foci-történésznek lenni, csak fel kell lapozni a régi idők sportlapjait és az ember meglepő felfedezést tehet.

Hogyan is állt fel az aranycsapat?

Grosics - Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Zakariás - Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor.

Hogyan is játszott a VB 6. magyar válogatott?

Grosics -Mátrai, Mészöly, Sárosi- Sipos, Solymosi- Sándor, Rákosi, Albert, Tichy, Fenyves.

Hány belső védő van?

Három.

Hány csatár?

Öt.

Hányan támogatták ha kellett a védelmet, ha kellett a támadást?

Ketten.

Nem a "vasi Van Gall" találta fel ezt a felállást. De nem is az eredeti Van Gall.

Ez volt a hagyományos magyar taktika. A sikeres. Aztán jöttek az új és új hazai szakemberek, akik ellesték a világ akkori vezető nációitól az új és új játékrendszereket. Tudjuk milyen eredménnyel.

Most végre van egy magyar edző (menedzser vagy hogy a csudába hívják), aki elleste külföldről azt, amit az ötvenes-hatvanas évek óta játszanunk kellene. Hurrá!