Szóval nem kellett sokat várni, Dárdai megkapta az első pofonokat a magyar sajtótól. Illetve, helyesebben csak egyetlen személytől Hegyi Ivántól, a Népszabadság labdarúgó tótumfaktumától. Kezdte egy könnyed sallerrel: "Dárdai az utolérhetetlen", ironizált az első cikk címe. Mert a szövetségi kapitány, amikor kinevezték a Hertha élére, nem vette fel a telefonját, amikor Ő Labdarúgó Tekintélyessége megpróbálta felhívni. Azok után, hogy Dárdai kifejezetten kérte az MLSZ-en keresztül a magyar újságírókat, hagyják néhány napig békében, hadd készüljön fel nyugodtan a Mainz ellen a csapatával.
Most jött aztán az újabb gyomros. Újabb írás. Azért, mert Dárdai a Nemzeti Sportnak adott interjút, nem pedig Neki. Nem lenne különösebb az ügy, a cikk elején (aminek címe Palira véve) óg-móg Hegyi, hogy micsoda galádság ez a dolog, s milyen botrányos kijelenteni azt, hogy a kapitány azért ad interjút a sportlapnak, mert húsz éve normális szakmai és emberi kapcsolatban áll velük. Ővele nincs talán így?
De az írás egy sértett újságíró kesergése felől már új irányba kanyarodik. "Ha csupán úgy felel meg a feladatának, amilyen a memóriája, baj lesz." És idézi azt, amikor Dárdai játékosként 2004. januárjában azt nyilatkozta egy német újságírónak, hogy a Hertha számára előbbre való a magyar válogatottnál. Hegyi Iván memóriája tehát jobb, mint Dárdaié. 11 év távlatából is elő tudja keresni ezt a nyilatkozatot. Vélhetően azért, hogy beindítsa a kampányt a szövetségi kapitány ellen.
Nekem nem áll a rendelkezésemre olyan archívum, mint Hegyi Ivánnak. A Széchenyi könyvtárba meg ezért nem fogok napokig kutakodni. Csak az emlékezetemre szorítkozom, amikor megkérdezem: Mikor volt olyan szövetségi kapitány, akibe ez a derék szakértő úr bele ne rúgott volna?
Utolsó kommentek