A héten hallottam valamit, ami azóta is foglalkoztat. Azt mondta egy - a futballvilágában bennfentes - barátom, hogy "van olyan ügynöki szerződés, amikor a focista csak egy bábú". Az ügynök, magyarázta a haver, általában tizenéves, fiatal huszonéves reménységekkel köt olyan szerződést, amely segíti a gyors külföldi karrierhez, utána viszont, ha beérik a tehetség, ő mondja meg, milyen ajánlatot kell elfogadnia. És az ügynök is maga hozza a vevőt.

Ha van ilyen, akkor Dzsudzsák Balázs esete iskola példája lehetne ennek. Elképesztő fordulatok a karrierjében. A holland bajnokságból a senki által sem ismert Anzsi Mahalacskába. Moszkvából a török Bursasporba. A szenzáció sohasem a csapat, ahova igazol. A szenzáció mindig a PÉNZ.

Jó, tudom, hogy egy nyírlugosi srác élete álma megvalósulhat, ha kizárólag a saját tehetsége révén évente zsebre tehet egy lottófőnyereménynek megfelelő összeget. Balázs - mire visszavonul - gazdag lesz. Nagyon gazdag. Magyar viszonylatban.

De...Ha kivár félévet, ingyen átigazolható, és Dárdai Pál irányításával Bundesliga játékos lehetne. Onnan, a Herthából egy kis lépés a német bajnokság néhány élcsapata. Vagy a spanyol vagy az angol bajnokság. Ötszörös, tízszeres pénzek ahhoz képest, mint amit most fog keresni. Ha már a dolgok anyagi részét nézzük.

Egyetlen ember van, akinek ez nem érdeke. A játékos ügynök. Hiszen ő most kap a törököktől. S nem kapna semmit a Herthától.

Fene tudja. Nyilván az ügynöknek is élnie kell valamiből. A szerződések részleteit a focistán és rajta kívül nem ismeri más.

De- kimondom durván és nyersen - ha nincs a szerződésben olyan kitétel, amiről a futball világában bennfentes barátom suttogott, akkor BALÁZS, EGY ÓRIÁSI NAGY SEGGFEJ VAGY!