2000-ben halt meg. 1974-től írta könyveit, jegyzeteit a magyar labdarúgásról. Sokszor igazságtalanul, sokszor gorombán. De könyveinek nagy hatása volt. Az ember elgondolkodik: Uramisten, már 1974-ben is beteg volt a magyar foci?! Most sorozatot indítok, amelyben az elhunyt író előtt tisztelegve részleteket idézek labdarúgással kapcsolatos műveiből. Hátha találunk mai is érvényes gondolatokat.

1. rész (1974)

A magyar futball elérkezett a mélypontra!

Mélypont? Most? De hisz hány éve hisszük, hogy mélyebbre már nem lehet süllyedni? Emlékezzünk csak Marseille-re vagy a bolgárok elleni mérkőzésre! Vajon akkor nem úgy gondoltuk-e, hogy ez már a lejtő legalja, s aztán még mindig csúszhattunk egy-egy fokot. Íme a példák, jó néhány I. osztályú hazai labdarúgó-mérkőzés Csepelen, az MTK-pályán, az Egyetértés otthonában három-négyszáz néző előtt!...

A Bp. Honvédnak a lengyel Ruch Chorzów elleni mérkőzése után a szurkolók leköpdösték „kedvenceiket”, vagy amikor az egyik „döntetlen” után kórusban szólították a csapat hívei a játékosokat, hogy „Gyertek ide!” - s amikor azok nem nagy lelkesedéssel oda is kocogtak, szitkok, átkok, káromlások zúdultak a „döntetlenező” csapatra. Mert látta azt a mérkőzést a közönség, s mindenki tudta, kinek, s miért és mennyiért volt szüksége a döntetlen eredményre!

És hányszor hallottuk mostanában a magyar válogatott mérkőzésein az elkeseredett nézők hangos fohászkodásait: csak kapnának még többet! Minél többet, minél jelentéktelenebb csapatoktól, hátha történik valami.

...az elmúlt néhány év alatt - a magyar labdarúgásban valami csakugyan történt. Például: null-nullról áttértünk a nulla-nullára. Gólarány helyett gólkülönbséget számolunk. Tavaszi-őszi szezonból megint őszi-tavaszi lett...Két hét helyett egy teljes hónapot lötyögnek a futballisták a téli edzőtáborokban...

De miért e végeláthatatlan kudarcsorozat, vereség vereség hátán? ... Ha egy válogatott csatár nem rúgta be a mérkőzésen a tizenegyest, megpróbáltunk beállítani helyette mást, aki talán berúgja. Ha az egyik szövetségi kapitány a nyilvánvalóan dilettáns módszereivel kudarcra kárhoztatta tizenegy jó szándékú futballistánk győzelmi próbálgatását, akaratát, kerestünk helyette jobb szövetségi kapitányt... Ha erősebb ellenféltől kaptunk ki, igyekeztünk könnyebb ellenfeleket keresni...

Csak azt nem mondtuk ki soha, hogy országunkban a labdarúgás velejéig romlott.

(Folytatás következik - holnap)