1974-től írta könyveit, jegyzeteit a magyar labdarúgásról. Sokszor igazságtalanul, sokszor gorombán. Sorozatunkban tőle, a hét éve halott írótól idézünk.
Az a csapat, amelyiknek vasárnap elég egy könnyű döntetlen, hogy szerdán nagy erővel dobhassa magát egy-egy kupamérkőzésbe - még nem bundázik, de mégis csal! Bár a labdarúgásban nincs olyan szabály, mint a lósportban, miszerint minden hajtó vagy minden zsoké köteles minden futamban teljes tudásával, teljes erejével a győzelemre törekedni Ezt a labdarúgásban csak íratlan erkölcsi törvény igényli, de hogyan tartanák be ezt, ha még az írott törvényeket sem tartják be?
1954 októberében a már jó nevű Bp. Honvéd Brüsszelben barátságos mérkőzést játszott az angol est Bromwich Albion csapatával... Már 3:1-re vezetett az angol csapat. Félni lehetett, hogy a második félidő botrányba fúl...Puskás kért szót, hogy ő szeretne mondani valamit a fiúknak, de megkéri az edzőt, fáradjon ki az öltözőből...Ekkor hangzott el a világ labdarúgásában a legzseniálisabb taktikai utasítás: Ide figyeljetek, srácok, közületek nem gondol senki arra, ha kikapunk, hogy az anyánk micsodájában visszük haza azt a rengeteg cuccot, amit délelőtt összevásároltunk?
5:3-ra győzött a Honvéd.
Mostani szemmel mi volt ez a mérkőzés? Bunda, csalás? És melyik félidő volt az? Vagy nem történt ott semmi más, csak egyszerűen érvényt szerzett az élet az egyik legkonzekvensebb alapigazságnak: a munkást érdekeltté tenni a termelésben.
Utolsó kommentek