Figyelem magamat. A kezdő futsal-nézőt. Angol-magyar - Gyöngyösön. Tele van a terem, nemcsak ülnek minden széken, állnak is köröskörül. Brit oroszlánok bajszát cibálni mindig érdekes. Ráadásul vb-selejtezőn. Ráadásul ezeket az oroszlánokat meg szoktuk verni.

1. fázis. Azt veszem észre, hogy bosszankodom. Ott ugrál sárga mezében Thornton, az angol kapus, és minden labdát kifog. Mi a fenének nem cseleznek a magyarok? Minek vezetik a labdát a hasába? Eltelik vagy hét perc, és egyetlen árva gól sincs.

2. fázis. Megindulnak a gólok. Kezdem élvezni az egészet. Aztán valamikor a 18-19. percben fantasztikus, hosszú Lódi-passz, és a berobbanó Madarász a kapufa mellől lövi be. Ez már ínyencség.

3. fázis. Figyelem a taktikát. Oldalváltások, visszapasszok, lyukra futások. Látszik, alaposan kidolgozott, begyakorolt figurák. A kötött játék és az improvizáció izgalmas keveréke. Jó figyelni a variációkat.

4. fázis. Elégedettség. Magyarország-Anglia 15:0. Elképzelhető ez más sportágban?

Már most alig várom, hogy mi lesz a lengyelek ellen, vasárnap.