Jöhet angol befektető, kirúghatják Csank Jánost, elfordíthatják a stadiont, vehetnek fél tucat focistát. A dolog változatlan marad.
A helyzet ugyanis az, hogy az NBII nem annyira enbékettes, ahogy sokan gondolják. Nagyon is hasonló, mint amit az angol másodosztályról mondanak, ahol a legjobb magyar focisták vergődnek. A futball itt nem pengés, de a küzdelem hatalmas.
A Ferencvárosnak - elvileg - harminc mérkőzést kellene végigjátszani, és megnyerni úgy, hogy az ellenfél tizenegy játékosa a saját kapuja elé tömörül. Csíp-rúg-harap. S ha lehetőséget lát erre, akkor egy-egy gyors ellenakcióval támad.
Mekkora esélye van így a sikernek? Szerintem nulla. Ha a válogatott - nem a magyar, hanem mondjuk az olasz, vagy a francia - kényszerülne harminc ilyen mérkőzést végigjátszani, például a Szolnok ellen - azzal, hogy mindegyiket meg kell nyernie, akkor meglehetősen nagy tétbe fogadom: elbukja.
A mai futballban, amikor a védekezés taktikája kifinomult, amikor a másod-, sőt a harmadosztályban is vannak játékosok, akik - ha építeni nem is - rombolni kitűnően tudnak, a győzelmet nem lehet szavatolni.
A Fradi pedig célpont. Minden csapat álma az, hogy elhozza a skalpját. Egy-egy meccsre a sánták is felépülnek, a bénák is járni tanulnak. A soha-a-kapuba-nem-találók bődületes gólokat rúgnak.
Bajnokok Ligája? Ugyan már. Szabad Föld Kupa. Van még ilyen?
Utolsó kommentek