Ma este, a mérkőzés 79. percében a Zenit játékosa, Arsavin rászólt a labdaszedőre, hogy ne gatyázzon. A Bayer Leverkusen 1:0-ra vezetett Szentpéterváron. Összesítésben viszont 4:2 volt az oroszoknak, mert korábban jól megrakták a németeket. Arsavinnek nem volt elég a továbbjutás az UEFA Kupában, nem akart kikapni. Végülis kikapott. De döntetlen is lehetett volna, ha a legdrágább játékos, a 15 millió euróért vett Timoscsuk nem rúg a 85. percben a kapus kezébe egy tizenegyet.

De én most Dick Advocaat taktikájáról szólnék.

 Remélem Várhidi Péter videóra vette a Zenit-Leverkusen meccseket, és szorgalmasan nézegeti. A szentpétervári orosz csapat játssza pontosan azt, amit a magyar válogatottnak játszania kellene.

Szervezet védelem, az ellenfél védői mögé lőtt labda, és három hátulról induló játékos, aki kigurigázza a védőket. Miért kellene ezt nekünk is játszani? Azért, mert a Zenitnek éppúgy a baloldala erős, ahogy a magyar válogatottnak. Arsavin ugyan váltogatja a helyét, néha a jobboldalon is felbukkan. De alapvetően akkor sikeres a csapat támadása, ha a balszárny indul el. Futnak egymástól néhány méternyire, hármas éket alkotva, legyünk stílszerűek, mint egy MÍG-raj. Húzódnak befelé,  középre, a döntő pillanatban egyik vagy másik játékos vagy lő, vagy átlépi a labdát, vagy csak megpöccinti, és akkor a jobboldalt érkező csatár (Pogrebjuk), vagy középpályás (Gyeniszov) belövi. Egy mérkőzés alatt hat-hét azonos koreográfiájú támadás fut így végig a pályán.

Leverkusenben nagyon működött ez a taktika. Szentpétervárott inkább döcögött. Persze ott már nem is volt tét.

De ezt a MIG-támadást érdemes lenne lekoppintani.