Futsal. Magyarország-Ukrajna 4:3.

4:1 kellett volna ahhoz, hogy bejussunk a világbajnokság legjobb nyolc csapata közé.

Meg tudja valaki megmondani azt, hogy miért kell elbukni a lábbal labdát rúgó csapatainknak mindig az utolsó percekben a mérkőzést? Miért van az, hogy Harkovban a mérkőzés végéig döntetlenre állunk, és a meccs legvégén bekapunk kettőt? Miért van az, hogy Gyöngyösön az utolsó percekig továbbjutásra állunk, és bekapunk kettőt?

Hajszálon múlott - mondják a szakemberek. De ez a hajszál nagyon vastag. Kötélvastagságú.

Nem tudunk győzni. Szerintem azért, mert a magyar focista férfiak nem kézilabdás lányok.

A magyar férfi népesség - vegyük tudomásul venni - nem ér fel lelki állóképesség dolgában hazánk hölgyeinek kitartásával. Nincs a magyar fociban Görbicz Anita.

A férfiak korábban halnak. A férfiak elbuknak a legfontosabb csatákban. Éljenek a magyar amazonok. Érdekes módon ők nem hordozzák magukban a vereség vírusát.

Ne mondogassuk azt, hogy nekünk sohasem sikerül. Ez hímsovinizmus. A lányoknak sikerül, ők ismerik a győzelem titkát. Igaly Dianák, Vörös Zsuzsák, a kajakosaink és a többiek.

Éljenek a magyar nők!

Szeressük őket, és csodáljuk, mi - sajnálatos módon - férfinak született alsóbbrendű lények.