„Sportoló nő ázsiai férfit keres olimpiai bajnok nemzése céljából. A UGT2B17 gén kizárva.” Ilyesfajta hirdetésre biztosan nem kell sokat várni. Ma a Nemzeti Sport - a The New York Times cikke alapján - megírta, hogy a svéd Karolinska intézetben 55 egészséges férfit vizsgáltak meg abból a szempontból, hogy mennyire hatásos nálunk a dopping teszt. Mindegyikükbe férfi hormont, 500 mg tesztoszteron enantátot adtak intramuszkulárisan. 15 napon át vizsgálták, hogy a doppingszer kimutatható-e a vizeletükből.

Kiderült, hogy nem. Az 55 vizsgált személyből 17 simán átment minden doppingteszten. Abból a csoportból, amelyből teljesen hiányzott a hosszúnevű gén, 60 százaléknyi vidáman kapkodhatná be a tablettákat, kaphatna injekciókat, építgethetné az izmait, és nem bukna le soha a kontrollon. Nem kellene idegen vizeletet csempésznie az orvosi szobába.

Ez már fajta kérdése. Az ázsiaiak emberek jelentős részből hiányzik ez a gén. Az európaiak 10 százalékából.

De hoppá? Lehet, hogy ez jó hír? Keverékek vagyunk itt a magyar földön. De hátha maradt még bennünk ázsiai vér. Körül kellene nézni.

Gyerekkorban meg lehetne ejteni a génvizsgálatot. Aztán, ha kiderül, hogy néhánynak ázsiai vér van a pucájában, akkor hajrá! Kezdhetjük felpumpálni őket úszó, súlyemelő, dobóatléta sztárokká.

Focistákká már kevésbé.

Ott a méret nem lényeg. De egy két méter magas, százötven kilós center a válogatottnál is elkelne.