Az MTK ugyanattól sikeres, mint a McDonald’s. Betartja a know-how-t.

A gyorséttermek nem azért virágoznak szerte a földkerekségen, mert náluk kapható a legjobb kaja. Hanem azért, mert New Yorktól a burmai dzsungelig pontosan ugyanazt nyújtják. A Big Mac, az Big Mac minden földrészen. Ugyanakkora a húspogácsa, ugyanannyi ideig sütik, ugyanolyan zsömlébe pakolják. A technológiai folyamattól nem lehet eltérni.

A foci utánpótlás-nevelésben is kialakult már a nemzetközi standard.

Végy tízéves kölyköket. Válogasd ki a tehetségesnek látszókat. Csinálj a számukra iskolát, koleszt, pályát. Szerezz melléjük tanárt, edzőt. Csiszolgasd őket éveken át. Tizenhat-tizenhét évesen elkezdheted árusítani őket. A legjobbak külföldre mennek. Az ő vételáruk fedezi a költségeket, sőt nyereséget termel. Az utánuk következők a felnőtt csapatba lépnek. Ott alakulnak tovább - és egy-két éven belül értékké válnak maguk is. A maradék pedig, játszik egy darabig az NB III-ban, aztán elmegy szakmát tanulni. Hétvégeken meccsre jár, sörözés közben azt meséli a haveroknak: tudod mi volt, amikor az én labdámból lőtt gólt a Németh Krisztián. (Aki addigra már a Real Madrid sztárja lesz).

Pontosan kiszámítható, hogy X számú gyerekből hány sztár, hány jó focista lesz, hányan tűnnek majd el.

Ehhez persze mind az edzőnek, mind a tanárnak, mind a sportiskola vezetőjének érteni kell a szakmához.

Az MTK bajnoksága a know-how diadala.

Remélhető, hogy több csapat most már követi az utat. Nem kerül ettől a világ legelső vonalába a magyar foci. De nem marad le vészesen attól. És bízzunk magunkban. Adtunk már a focinak világklasszisokat. Hátha nálunk X számú gyerekből több sztár lesz, mint máshol.